Az elmúlt 50 évben a reproduktív korban lévő férfiak spermiumának a minősége jelentősen romlott. Napjainkban a fejlett országokban a párok 14%-a infertilis, és az esetek 40%-ában a férfi nemzőképességének a zavara áll a háttérben. A spermiumképben bekövetkező romlás okai után kutatva felmerül a környezetszennyezés, a dohányzás, az életkor, az ülő életmód, a mobiltelefon-használat, az elhízás és az alapbetegségek szerepe. Említésre méltó, hogy az elmúlt öt évtizedben jelentős növekedés következett be az allergiás megbetegedések előfordulási gyakoriságában, miközben nem ismertek olyan vizsgálatok, amelyek az allergiás kórképek és a spermiumok minősége közötti kapcsolatot boncolgatták volna.

Egy friss keresztmetszeti vizsgálatban azt vették górcső alá, hogy az infertilis párok férfi tagjainál lehet-e összefüggés a légúti allergiás kórképek megléte és a spermiumkép zavarai között.

A vizsgálatban részt vevő 52 férfi (átlagéletkor 34,62 ± 4,96 év; átlagos BMI 28,25 ± 3,77, 25% dohányzik) közül 24-nél (46%) pozitív lett a Prick-teszt eredménye legalább egy légúti allergén vonatkozásában.

A várakozásoknak megfelelően az életkor és az immobilis vagy abnormális morfológiájú spermiumok jelenléte között pozitív korrelációt lehetett igazolni, és a dohányzás is szignifikáns hatással volt a spermiumok minőségére. A vizsgálat nem igazolt kapcsolatot a túlsúly vagy elhízás és a spermiumok minősége között. A légúti allergiás férfiaknál azonban az individuális inhalációs allergének és a spermiumok minősége vonatkozásában érdekes kép rajzolódott ki.

Egyrészt a spermiumok farokrészét érintő defektusok statisztikailag gyakrabban léptek fel azoknál a férfiaknál, akik nyírfa-, rozs-, éger-, fűpollen vagy macskaallergiások voltak (p <0,05).

Másrészt a spermiumok feji részén fellépő abnormalitások statisztikailag gyakoribbak voltak az Alternaria alternata gomba okozta allergia megléte esetén (p <0,05).

Ugyanakkor nem mutattak ki kapcsolatot a házipor-, fekete üröm-, mogyoró- vagy kutyaallergia, illetve a spermiumok minősége között.

A légúti allergiák és a férfiak infertilitása közötti – egyelőre részleteiben felderítetlen – kapcsolat a korábbi eredmények ismeretében kevésbé meglepő. Egy közelmúltban végzett retrospektív elemzés szerint az infertilis nők körében is magasabb az allergia prevalenciája, mint az átlagpopulációban (54,7% versus 10-30%).

A megfigyelések magyarázatául szolgálhat az, hogy az atópiás allergiás kórképek egy enyhe szisztémás gyulladással járhatnak együtt. A szisztémás gyulladásos reakció egyrészt hatással lehet az interleukinekben és citokinekben gazdag ondófolyadék, és így a spermiumok minőségére. Másrészt, az allergiás kórképek kezelése bizonyos gyógyszeres hatóanyagok expozíciójával társulhat, amelyeknek a férfi fertilitásra gyakorolt hatása számos esetben nem ismert. Leírták például azt, hogy a Leydig-sejtekben is jelen vannak a hisztaminreceptorok. Mindez azt is jelenti, hogy az antihisztamin hatóanyagú allergiaellenes gyógyszerek használata pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja a szteroidok termelődését. Hasonlóképpen az újabb, atópiás dermatitisz kezelésében alkalmazható biológiai gyógyszerek (dupilumab, lebrikizumab, fezakinumab) fertilitásra kifejtett esetleges hatása is nagyrészt ismeretlen.

Összegzésként megállapítható, hogy a légúti allergiás kórképek és az infertilitás oka akár közös tőről is fakadhat; ebben a tekintetben célkeresztben van a környezetszennyezés mint potenciális kiváltó ok. Azonban, a pontos etiológia és az ok-okozati kapcsolatok feltérképezése további kutatásokat, vizsgálatokat igényel.

Forrás

Adamczak R, Ukleja-Sokołowska N, Pasińska M, et al. Abnormal sperm morphology is associated with sensitization to inhaled allergens. Int J Immunopathol Pharmacol 2022; 36: 20587384211066718.

A női reprodukciós rendszer különösen érzékeny egyes környezeti hatásokra és az életmódra. Az allergénexpozíció az allergiás szervezetben kóros immunfolyamatokat indít be, amelyek a betegség fenotípusától függően lokális vagy esetenként szisztémás immunreakciót vált ki. Az immunrendszer működése és a gyulladásos reakciók befolyásolhatják a női fogamzóképességet. Egy összefoglaló közlemény a nők fertilitása és az allergiás megbetegedések közti összefüggésekkel foglalkozó kutatási eredményeket tekintette át.

Epidemiológiai adatok szerint a nem terhes, fogamzóképes korú nők mintegy 15-20%-ának van rendszertelen menstruációja. A női reprodukciós rendszer megbetegedései (például endometriosis, polycystás ovarium szindróma), onkológiai vagy endokrinológiai okok egyaránt járhatnak rendszertelen havi vérzéssel.

A rendszertelenül menstruáló nőknél szignifikánsan magasabb az allergiás asthma és az allergiás rhinitis gyakorisága, ezért egyes szakértők úgy látják, hogy érdemes az oligomenorrhoeás nőket asthma és a tüdőfunkciók károsodásának irányában kivizsgálni.

Egy epidemiológiai vizsgálatban szignifikáns kapcsolatot találtak az atópiás eredetű asthma és más allergiás megbetegedések, valamint a korai menarche és a rendszertelen menstruáció között, ugyanakkor sem a nem atópiás eredetű asthmával, sem az emelkedett tesztoszteronszintet jelző acnéval nem találtak összefüggést, ami az ösztrogén lehetséges patofiziológiai szerepére utal.

A szexuálszteroidok receptorai megtalálhatók a lymphocytákon, monocytákon és a hízósejteken is, ezek a hormonok befolyásolhatják az immunválaszt és az allergiás reakciók minőségét és súlyosságát. Az ösztrogénhatás növeli a Th2-sejtek számát és serkenti az IgE-függő degranulációt, ennek révén erősítheti az allergiás reakciót. Ismert jelenség a perimenstruációs asthma, illetve a súlyos asthmás exacerbatiók és anaphylaxiás reakciók kockázatának növekedése a menstruáció idején.

A reproduktív epidemiológiában a fogamzóképesség megítélésére használt marker a terhesség eléréséig eltelt idő. Egy több mint 30 000 fős kohorszvizsgálatban azt találták, hogy az allergiás rhinitises nők könnyebben estek teherbe, mint a nem allergiások. Ugyanakkor azok a nők, akiknek már született gyermekük, kisebb valószínűséggel szenvednek allergiás rhinitisben, mint a nulliparák. A tapasztalt jelenséget részben magyarázhatja a Th2-sejtek allergia miatti fokozott aktivitása. Ezzel összhangban, az infertilis nőknél csökkent Th2-aktivitást és az atópiás betegségek alacsonyabb gyakoriságát találták.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az asthma és a fertilitás között más jellegű összefüggés áll fenn. A vizsgálatok szerint az asthmás nőknél a terhesség eléréséhez szükséges idő hosszabb, de az asthma kezelése javítja a teherbeesés esélyét. A kutatások alapján az asthma és az infertilitás közötti összekötő láncszem a krónikus gyulladás lehet, ami jelentősen rontja a fogamzóképességet.

Az eddigi adatok alapján a spontán abortuszok kockázatát az allergiás rhinitis nem befolyásolja, azonban asthmás nőkben a vetélés rizikója valamelyest emelkedett.

Egy majdnem félmillió nő adatai alapján végzett elemzés szerint az ekcémás vagy allergiás rhinitises nők valamivel nagyobb eséllyel esnek teherbe, mint az egészségesek. Bár e kérdésben a kutatási eredmények ellentmondásosak, a konklúziójuk többnyire az, hogy az allergia és az asthma a szisztémás gyulladás ellenére nem csökkenti a teherbeesés esélyét.

Az endometriosis ismerten jelentősen befolyásolja a fogamzóképességet. Számos vizsgálat támasztja alá, hogy endometriosisos betegeknél magasabb az allergiás és az autoimmun megbetegedések, valamint a malignus tumorok kockázata. A közös patomechanizmusban szerepe lehet a Th2 irányába eltolódó Th1/Th2 sejtaránynak, több, immunválaszban részt vevő sejtnek és citokinnek, azonban a pontos összefüggés nem tisztázott.

Összességében tehát az allergiás betegségek nem csökkentik ugyan a fertilitási arányt, azonban az allergia és a fogamzóképesség vagy annak hiánya között szoros kölcsönhatás van. Mivel mindkettő komplex, multifaktoriális jelenség, összefüggésük feltárása nem egyszerű, és további kutatásokat igényel.

Forrás
Wasilewska E, Małgorzewicz S. Impact of allergic diseases on fertility. Postepy Dermatol Alergol 2019; 36(5): 507–512.

Egy 35 éves profi harsonaművész kereste fel a Connecticuti Egyetem pulmonológiai szakrendelését másfél évtizede nem múló krónikus, száraz köhögés miatt. Az anamnézis nem utalt rhinitises vagy refluxos kóreredetre, és a panaszok nem is javultak gyomorsav-termelést gátló szerekre, hörgőtágítókra, szteroidokra vagy rhinitisellenes kezelésre. Tünetei időszakonként súlyosbodtak, dyspnoéval és hőemelkedéssel társultak. Az elvégzett allergiatesztek negatívak voltak. A kórtörténetben releváns gyógyszerfogyasztás, szerhasználat vagy más expozíció nem szerepelt.
A fizikális vizsgálat és mellkas-RTG lelet, a légzésfunkciós vizsgálatok és a methacholin provokációs teszt nem fedtek fel kórosat. A nagy felbontású CT-felvételen a kilégzés végén mozaikszerű mintázat ábrázolódott. A bronchoszkópiás vizsgálat endobronchialis elváltozást nem mutatott ki.
A beteg elmondta, hogy tünetei számottevően javultak, amikor két hétig nem játszott a hangszerén, ugyanakkor azokban az időszakokban, amikor a szokásosnál többet zenélt, panaszai súlyosbodtak.
Mivel a rézfúvosok játék közben a hangszer fúvókájával a szájukban vesznek levegőt, a panaszok alapján felmerült a fertőzött harsona miatti hiperszenzitív pneumonitis gyanúja. A hangszer átvizsgálásakor annak belsejében számos fehéres felrakódást találtak, amelyek baktériumkolóniáknak tűntek. A plakkokból magas csíraszámmal Mycobacterium chelonae, Mycobacterium abscessus, valamint Fusarium sp. (gomba), illetve néhány Stenotrophomonas maltophilia és Escherichia coli tenyészett ki.
Ezt követően a beteg a hangszerét rendszeresen 91%-os izopropil-alkohollal kezelte, és tünetei néhány héten belül teljesen megszűntek. A beszámoló írásakor mintegy 20 hónapja volt tünetmentes, egy alkalmat kivéve, amikor egy hónapig elmulasztotta hangszere fertőtlenítését.
Ezt követően a szerzők megvizsgálták további hét rézfúvós zenész hangszereit, és valamennyiüknek volt legalább egy olyan hangszere, amely a szakirodalomban hiperszenzitív pneumonitisszel összefüggésbe hozott mycobacteriumokkal vagy gombákkal volt fertőzött.
Bár az ismertetett esetben a diagnózist szövettannal nem erősítették meg, a jellegzetes tünetek, a hangszerrel való kontaktus, illetve a hangszer tisztításának a panaszokkal mutatott kapcsolata alapján nagyon valószínű, hogy hiperszenzitív pneumonitis állt fenn. Az irritációs bronchitisnek ellentmondanak a panaszok súlyosbodásakor tapasztalt szisztémás tünetek. A panaszok jellege mellett a CT-n látott jelek is hiperszenzitív pneumonitisre utaltak.
Mivel az aeroszolban lévő mycobacteriumok vagy gombák által okozott hiperszenzitív pneumonitis nem ritka, a rézfúvósoknál – és vélhetően más fúvóshangszereken játszó zenészeknél is – reális veszély a hiperszenzitív pneumonitis kockázata. Ezekben az esetekben a hagyományos hangszertisztítási módszereket érdemes lehet kiegészíteni izopropil-alkoholos fertőtlenítéssel.

Forrás:
Metersky ML, Bean SB, Meyer JD, et al. Trombone player’s lung: a probable new cause of hypersensitivity pneumonitis. Chest 2010; 138(3): 754–756.

A hiperszenzitív pneumonitis bizonyos, többnyire szerves eredetű anyagok belélegzése által arra fogékonyakban kiváltott olyan tüdőbetegségek gyűjtőfogalma, amelyek közös jellemzője az alveolusokban, a bronchiolusokban és interstitialisan zajló, lymphocytás és histiocytás beszűrődéssel járó gyulladásos folyamat. Klinikai megjelenése heterogén, akut, szubakut és krónikus lefolyású is lehet, az inhalált antigéntől, az expozíció gyakoriságától és intenzitásától függően. Az akut és a szubakut kórforma általában jól reagál a kezelésre, míg krónikus esetekben a diagnózis felállításakor gyakran már fibrosissal és emphysemával járó irreverzibilis tüdőkárosodásokat láthatunk.
A szakértők többsége a hiperszenzitív pneumonitist általában aluldiagnosztizáltnak tartja. Ennek okai elsősorban a diagnosztikus nehézségek és a kórképpel kapcsolatos ismereteink általános hiánya. Számos diagnosztikus kritériumra történt már javaslat, azonban ezek pontossága kétséges, ezért jelenleg a specifikus inhalációs provokációs tesztet tekinthetjük a standard diagnosztikus eljárásnak.
A hiperszenzitív pneumonitis prevalenciája országonként és földrajzi területenként a helyi szokásoknak, tipikus foglalkozásoknak és klimatikus viszonyoknak megfelelően erősen változó. Számos formája ismert, például a farmertüdő, a madártenyésztők, a kávémunkások vagy a paprikahasítók betegsége. Az újabb, korábban ismeretlen kórformák bemutatása javíthatja a korai diagnózis esélyét.
Spanyol szerzők hiperszenzitív pneumonitisben szenvedő három nő és két férfibeteg esetéről számoltak be. A betegek (átlagéletkoruk 41 év), mindannyian az élelmiszeriparban, szárazkolbászt előállító húsüzemben dolgoztak. A gyártás során a készülő terméket penészgombát tartalmazó vízfürdőbe merítik, majd 3-4 hónapig klimatizált körülmények között fermentálódni és száradni hagyják. A folyamat végén a kolbászokat borító penészréteget mechanikus dörzsöléssel távolítják el. Az öt betegből háromnak éppen ez volt a munkája. A feladatukat napi nyolc órában végezték, inhalációs védelem nélkül, kitéve a dörzsöléssel felszálló jelentős mennyiségű pornak. A negyedik beteg egy adminisztratív dolgozó, akinek az irodája a gyártóüzem közelében volt, az ötödik pedig egy ellenőr, aki munkája során folyamatosan az üzem különböző pontjait járta végig. E két utóbbi beteg esetén az expozíció kisebb intenzitású volt, de folyamatos.
Valamennyi betegnél teljes klinikai kivizsgálás történt, radiológiai vizsgálattal, légzésfunkciós teszttel, laborral, bronchoszkópiával, immunológiai vizsgálatokkal és specifikus inhalációs provokációval.
Az intenzívebb expozíciónak kitett három betegnél akut, a másik kettőnél szubakut hiperszenzitív pneumonitis állt fenn. A nagy felbontású CT-felvételen négy beteg esetében centrolobularisan diffúz micronodularis mintázat ábrázolódott. A légzésfunkciós vizsgálatok – szintén ötből négynél – restriktív károsodást mutattak, hármuknál csökkent szénmonoxid-diffúziós kapacitással. Három betegnél a bronchoalveolaris mosófolyadékban 17%-os, illetve 40-40%-os lymphocytosist találtak, <0,6-os CD4/CD8 sejtaránnyal. Három betegnél Penicillium frequentans, illetve Aspergillus fumigatus elleni antitestek jelenlétét mutatták ki a szérumban. A kolbászokból készített kivonattal, illetve Penicillium frequentansszal végzett specifikus inhalációs provokációra három beteg adott pozitív választ.
A diagnózis felállítását követően valamennyi betegnek az expozíció kerülését ajánlották. Annak a három betegnek, aki megfogadta a javaslatot, valamennyi panasza rendeződött, két másik beteg, aki – egyéni védőeszközt használva – azonos munkakörben dolgozott tovább, köhögéssel és nehézlégzéssel járó panaszai továbbra is fennálltak, egyiküknél évekkel később obstruktív légzészavar alakult ki.
Az öt bemutatott esetben a kialakult hiperszenzitív pneumonitis egyik közös kóroki tényezője valószínűleg a munkahelyi Penicillium frequentans-expozíció volt, bár más gombafajták, például az Aspergillus fumigatus is szerepet játszhattak.

Morell F, Cruz MJ, Gómez FP, Rodriguez-Jerez F, Xaubet A, Muñoz X. Chacinero’s lung – hypersensitivity pneumonitis due to dry sausage dust. Scand J Work Environ Health. 2011;37(4):349–356. doi:10.5271/sjweh.3151

A tejallergia az egyik leggyakoribb ételallergia, amelynek gyakorisága egyes földrajzi régiókban már-már járványszerű. Hatéves kor alatt a gyermekek 0,6–3%-át érinti. Bár az esetek négyötöd részében a tejallergiát a gyermekek „kinövik”, mintegy 15%-uk felnőttkorában is allergiás marad. A tej az arra érzékenyeknél IgE-mediált úton általában csalánkiütést, angiooedemát, gastrointestinalis panaszokat okoz, szélsőséges esetekben azonban életveszélyes szisztémás tüneteket is kiválthat az expozíció. A földimogyoró és a diófélék után a tejallergia az anaphylaxiás reakciók harmadik leggyakoribb kiváltója.

Más ételallergiákhoz hasonlóan a tejallergia esetén is az étel elfogyasztásával jön létre leggyakrabban a kontaktus az allergénnel, azonban egyre többször számolnak be az ételallergén belélegzéséről mint a hiperszenzitivitási jelenség elsődleges okáról. A belélegzett mennyiség – például bizonyos foglalkozási allergiákhoz kapcsolódóan – akár kifejezetten nagy is lehet. Ugyanakkor jelentős mennyiségű aeroszol a tejüzemeken kívül máshol is előfordulhat.

Egy svájci kutatócsoport arról számolt be, hogy más országokhoz hasonlóan Svájcban is több helyütt használnak tejet a mezőgazdaságban permetezésre. A tapasztalatok szerint a tejnek több előnyös tulajdonsága van: segédanyagként elősegíti a permet tapadását a növény felületére, de önmagában is gombaölő hatású, táplálékforrás a növények számára és egyes rovarkártevők ellen is hatásos. Bár a tej mezőgazdasági felhasználása még nem túl elterjedt, a szintetikus peszticidek egyik alternatívájának tekinthető, különösen a drágább, igényesebb vagy éppen „bio” termelési helyzetekben. 2020-ban Svájcban a helikopterrel kezelt összesen 8200 hektárból körülbelül 1800 hektárnyi területen használtak tejet a permetszerekben. A kiszórt mennyiség átlagosan 10 liter tej volt hektáronként.

A tejjel való permetezés egyfelől környezetkímélő, kétségtelenül pozitív trend, ugyanakkor a tejallergia gyakorisága miatt a tej mint potenciális aeroszol allergén mind a vele foglalkozó dolgozók, mind a lakosság számára egészségügyi kockázatot jelenthet.

A már említett kutatásban egy olyan környéket vizsgáltak meg Svájcban, ahol a szőlészetekben helikopterről permeteznek tejjel. Mérték a területen a levegő laktóztartalmát, a növények levelein maradó laktóz mennyiségét, modellezték a szél által végzett sodródás mértékét.

A mérések szerint az allergének koncentrációja a levegőben a felhasználási területen és közvetlen környékén jelentős különbségeket mutat. A levegővel történő továbbterjedés mértékét nehéz volt megítélni a helyi

domborzati viszonyok miatt, azonban az adatok a távolsággal exponenciális csökkenést mutattak, jelentős lecsapódással az első 100–200 méteren.

Ugyanakkor arra nincs pontos adat, hogy a tejfehérjék milyen levegőkoncentrációk mellett válthatnak ki allergiás tüneteket légúti expozíció esetén, az azonban jól ismert, hogy a tehéntej súlyos anaphylaxiás reakciót tud okozni. A tartós expozíció pedig alacsony dózisok esetén is hozzájárulhat a krónikus légúti gyulladáshoz, és ronthatja az akut exacerbatiók kontrollálhatóságát.

A számos bizonytalansági tényező ellenére a kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy más ételallergénekhez hasonlóan a tej esetében is számolni kell a légúti expozíció lehetőségével, és a tej mezőgazdasági felhasználása esetén ezt a kockázatot is mérlegelni kell.

Magyarországon jelenleg a tej permetszerként való alkalmazása nagyüzemi méretekben nem jellemző, azonban innovatív hobbikertekben, háztáji („bio”) gazdaságokban előfordulhat, és ilyen esetben a környéken élők számára egészségügyi kockázatot is jelenthet.

Irodalom
Graczyk H, Vernez D, Savic N, et al. Skimmed Milk Applied as a Phytopharmaceutical Product: A Risk for Allergic Populations? Int J Environ Res Public Health. 2021 Mar; 18(5): 2400.

Az első vonalbeli terápiára szánt antihisztaminoknak nem lehet centrális depresszív vagy szedatív hatása. Az álmosságot és teljesítménycsökkenést  okozó szedatív tulajdonságokat a központi idegrendszeri hisztaminerg neuronok gátlása okozza.

Az antihisztaminokat az agyi H₁-receptorokhoz történő kapcsolódás mértéke alapján nem szedatív (<20%), kevéssé szedatív (20–50%) és szedatív (≥50%) csoportokba sorolhatjuk.

Az ételallergia potenciálisan életveszélyes betegség, amelynek terheléses vizsgálattal bizonyított, teljes élethosszig számított prevalenciája egy 2014-ben készült nagy európai metaanalízis* szerint tehéntejre 0,6%, tojásra 0,2%, búzára 0,1%, szójára 0,3%, földimogyoróra 0,2%, diófélékre (dió, pisztácia, kesu stb.) 0,5%, halra 0,1%, tenger gyümölcseire (kagyló, rák, tintahal stb.) 0,1%.1 Gyakorisága földrajzi terület szerint változó, azonban az idővel határozottan növekvő tendenciát mutat.

Amerikai adatok szerint az összes ételallergia gyakorisága az ezredforduló utáni egy-másfél évtizedben másfélszeresére, a földimogyoróval és diófélékkel szembeni allergia gyakorisága háromszorosára emelkedett. Más allergiákhoz hasonlóan az ételallergia kialakulását is bonyolult örökletes és környezeti hatások alakítják. A genetikai tényezők nem indokolhatják a prevalencia növekedését, a gyakoriság változásának hátterében vélhetően a környezeti faktorok játszanak kulcsszerepet.

Mivel az atópiás kórképek jellemzően a gyermekkorban kezdődnek, a prenatális és a kora gyermekkori hatások különösen fontosak lehetnek. Növekvő számú bizonyíték van arra, hogy az ételeredetű antigének nemcsak az ételekben, hanem az emberi élőhely minden pontján megtalálhatók. A földimogyoró, a tehéntej, a tojás és a hal antigénjeit egyaránt kimutatták nappaliban, hálószobában, a gyermekek játszóhelyein talált porból. A háztartásban talált földimogyoró-fehérje összefüggést mutat az ott élők által fogyasztott földimogyoró mennyiségével.

Ugyanakkor a földimogyoró allergénjei megtalálhatók a földimogyorót egyáltalán nem fogyasztó családok lakóhelyein is éppúgy, mint nyilvános helyeken, például az iskolai terekben és tantermekben vett pormintában.

Arra is egyre több a bizonyíték, hogy a földimogyoró elleni allergia kialakulását elősegítheti a nem oralis – bőrön vagy légutakon keresztül történő – expozíció.

Egy földimogyoró-allergiás gyermekek körében végzett 2008-as kutatás azt mutatta, hogy a magas korai allergénexpozíció növeli, míg az alacsony expozíció csökkenti a későbbi atópia kialakulásának esélyét. Más vizsgálatokból az derült ki, hogy azoknál a gyermekeknél, akik a filaggringén funkciósérüléssel járó mutációjával születtek, a bőrbarrier elégtelensége miatt fokozott a földimogyoróval szembeni szenzitizáció kockázata, ami szintén a nem oralis expozíció kockázati jelentőségét húzza alá.

A korai környezeti expozíció kockázatnövelő hatásával szemben a korai oralis expozíció viszont – úgy tűnik – egyfajta védelmet nyújt az ételallergia kialakulásával szemben. Azokban a családokban, ahol sok földimogyorót fogyasztanak, a kora gyermekkori környezeti kontaktussal járó szenzitizáció veszélyét ellensúlyozhatja a földimogyoró korai bevezetése az étrendbe.

Az ételeredetű antigének mellett a házi por számos immunmoduláns hatású anyagot is tartalmazhat, például mikrobákból vagy gombákból származó molekulákat és proteázokat. Ezek adjuvánsként hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az egyébként ártalmatlan antigénekkel történő kontaktus szenzitizációs folyamatot indítson el. Állatkísérletben a házipor és a földimogyoró-fehérje kombinációja földimogyoróval szembeni, IgE-mediált légúti szenzitizációt, és az ezt követő provokáció anaphylaxiás reakciót váltott ki. Más kísérletekben gomba vagy poratka antigénjét tartalmazó háziporral hoztak létre földimogyoró-allergiát károsodott bőrbarrierű egerekben. Összességében tehát úgy tűnik, hogy a háziporban előforduló adjuváns anyagok hozzájárulhatnak a gyermekkori földimogyoró-allergia kialakulásához.

Más ételallergének és nem ételből származó allergének esetleges szenzitizáló hatására kevesebb az adat. A legismertebb példa a pollen-étel allergia szindróma, amelyben a pollennel történő expozíció IgE-mediált keresztreakciót vált ki egyes növényi eredetű ételekkel szemben. Hasonlóképpen, az ízeltlábúakból származó tropomiozin a kagylókban vagy rákokban lévő tropomiozinokkal szembeni IgE termelődését provokálhatja.

*Nwaru BI, Hickstein L, Panesar SS, et al; EAACI Food Allergy and Anaphylaxis Guidelines Group. Prevalence of common food allergies in Europe: a systematic review and meta-analysis. Allergy 2014; 69(8): 992–1007.

Forrás
Moran TP. The external exposome and food allergy. Curr Allergy Asthma Rep 2020; 20(8): 37.

A mikrobákban gazdag környezetnek (például tanyán, farmon) protektív hatása lehet a későbbi atópiás betegségekkel szemben. E védelem pontos mechanizmusa nem ismert, a feltételezések szerint a fokozott mikrobiális expozíció serkentheti a veleszületett immunitást és megváltoztathatja a gazdaszervezet mikrobiomját. Bár a falusi környezet kedvező hatása a későbbi asthmával szemben jól dokumentált, kevésbé ismert, hogy az ételallergiákkal szemben is van-e ilyen védő hatása. A hagyományos falusi gazdálkodást folytató mennoniták gyermekeinél mindenesetre szignifikánsan ritkábban fordul elő a földimogyoróval, búzával, hallal és tengeri élelmiszerekkel szembeni allergia. Megjegyzendő, hogy a mennonitáknál a gyermekek kétéves koruk előtt nemigen fogyasztanak földimogyorót, tehát ebben populációban nem a korai oralis expozíció az alacsonyabb előfordulás oka.

Egyes vizsgálatokban a Gram-negatív baktériumok sejtfalából származó endotoxin magas szintje és a légúti allergiák ritkább előfordulása között találtak összefüggést falusi környezetben élőknél. Az endotoxinexpozíció és az allergiák közti kapcsolattal foglalkozó vizsgálatok eredményei azonban vegyesek, mert ellenkező irányú kapcsolatokat is tapasztaltak.

A környezetet egyre növekvő számú vegyi anyag is terheli, ami szintén befolyásolhatja az immunrendszer fejlődését és működését. A szakirodalom mintegy 355-féle, háziporban fellelhető, toxikológiailag aggályos anyagot ismer: endokrin hatású vegyületek, égésgátlók, lágyítók, illóanyagok, növényvédő szerek, antimikrobiális szerek és nehézfémek. A kisebb gyermekeket a kéz-száj kontaktusok gyakorisága, a „gyűjtögető” viselkedés és a gyorsabb légzésfrekvencia miatt még inkább veszélyeztetik a háziporban lévő vegyianyagok.

Az endokrin működéseket befolyásoló vegyszerek – biszfenolok, ftalátok, parabének, triklozán, antimikrobiális szerek, nehézfémek – megtalálhatók az élelmiszerekben, műanyagokban, kozmetikumokban. Állatkísérletek és humán kutatások alapján erős a gyanú, hogy expozíciójuk növelheti az ételallergiák kialakulásának kockázatát, bár a vizsgálati eredmények ellentmondásosak.

A légszennyezéssel összefüggő tényezők – a szálló por és a korom, a nitrogén-oxidok és az ózon – humán epidemiológiai vizsgálatok és állatkísérletek szerint szignifikáns összefüggésben állnak az atopiás megbetegedések, köztük az ételallergiák kockázatával.

Mivel a kisebb gyermekek idejük jelentős részét beltérben töltik, a háztartási légszennyezés forrásai: a dohányfüst, a konyhai tűzhely, az illóanyagok és az épületbe jutó külső légszennyezés számottevő kockázatot jelentenek az atópiás betegségek szempontjából. A dohányfüstről több epidemiológiai kutatás kimutatta már, hogy gyermekeknél és serdülőknél fokozzák az allergia, köztük az ételallergia kialakulásának kockázatát.

Összegezve a kutatások eredményeit, megállapítható, hogy az ételallergiák kialakulásában a genetikai prediszpozíció mellett a környezeti tényezők kritikus szerepet játszanak. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a földimogyoró-allergia kialakulásának esélyét fokozza a nem oralis expozíció. A házi porban lévő, részben mikrobiális eredetű anyagok adjuvánsként hozzájárulnak az ételallergénekkel szembeni szenzitizációhoz – erre különösen a földimogyoró-allergia vonatkozásában vannak adatok. A mikrobákban gazdag környezet a korai életszakaszokban az ételallergiák kialakulásával szemben protektív hatású lehet, bár ennek mechanizmusa ismeretlen. A gyermekkori expozíció a környezeti kemikáliák és a légszennyezettség immunmoduláns hatásai hozzájárulhatnak az atópiás kórképek létrejöttéhez, azonban az ételallergiák vonatkozásában további bizonyítékokra van szükség.

*Nwaru BI, Hickstein L, Panesar SS, et al; EAACI Food Allergy and Anaphylaxis Guidelines Group. Prevalence of common food allergies in Europe: a systematic review and meta-analysis. Allergy 2014; 69(8): 992–1007.

Forrás
Moran TP. The external exposome and food allergy. Curr Allergy Asthma Rep 2020; 20(8): 37.

Az allergiás rhinitis kezelésére szolgáló antihisztaminok jól ismert mellékhatása a szedáció, ami a biztonság szempontjából kritikus munkakörökben – például pilótáknál – súlyos probléma lehet. Egy magyar kutatócsoport azt vizsgálta meg, hogyan hatnak a nem szedatív antihisztaminok az éberségre és a pszichomotoros funkciókra a repülés során kialakuló hypobariás hypoxia állapotában.

A kettős vak, keresztezett, randomizált, placebokontrollált vizsgálatban 20 mg bilasztin, 10 mg cetirizin és placebóként adott 20 mg piridoxin hatását vetették össze 33 egészséges felnőtt résztvevőnél talajszinten és 4000 méteres magasságot szimuláló alacsony nyomású kamrában. A vizsgált végpont az éberség, az ultrarövid távú memória, a kombinált megosztott figyelem, a monotóniatűrés és a perifériás vér oxigénszaturációja volt.

A perifériás vér oxigéntelítettségét (SpO₂) ujjra helyezhető pulzoximéterrel mérték. A résztvevők a szubjektív éberségi szintet egy 10 cm hosszú vizuális analóg skálán (VAS) jelölték meg. A kognitív teljesítmény értékelését az ultrarövid távú memória, a kombinált megosztott figyelem és monotóniatűrés vizsgálatával végezték.

A legrosszabb eredményeket már 0 méteres magasságon cetirizin adása után tapasztalták. A bilasztinnal kezeltek a tesztekben nem hibáztak többször, mint a kezelésben nem részesülők vagy a placebócsoport résztvevői. A szimulált 4000 méteres magasságban valamennyi csoport esetében megnőtt a hibaszám, azonban a bilasztin- és a placebóág, valamint a kezelésben nem részesülők hibázási gyakorisága nem különbözött. A legtöbb hibát cetirizin adása esetén, nagyobb magasságban tapasztálták, és ez a mérés 5. percében volt a legkifejezettebb.

A szubjektív éberségi tesztek összehasonlításakor az egyes csoportok között nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget. Ez annak fényében figyelemre méltó, hogy az alanyok cetirizin mellett a megosztott figyelem tesztjében valamennyi kiértékelési kritérium szerint gyengébb teljesítményt nyújtottak 4000 méteres magasságban. A teljesítménycsökkenést azonban a résztvevők maguk nem érzékelték. Ez azt jelenti, hogy a pilóták kognitív tartalékai kimerülhetnek, miközben úgy érzik, hogy képességeik teljes birtokában vannak.

A műszeres tesztek eredményei alapján megállapítható, hogy a bilasztin egyik vizsgált magasságon sem befolyásolta szignifikánsan az egészséges felnőttek teljesítményét a placebóhoz vagy a gyógyszermentes kontrollokkal összevetve. A tesztek olyan, a repülőgépek vezetéséhez szükséges funkciókra terjedtek ki, mint az ultrarövid távú memória, a kombinált osztott figyelem és a monotóniatűrés. Az ultrarövid távú memória tesztjében a cetirizin sem okozott észlelhető funkcióromlást. A kombinált osztott figyelemben és a monotóniatűrésben talajszinten a cetirizin csak a hibák számában okozott rosszabb teljesítményt a többi csoporthoz képest.

A vizsgálat konklúziója, hogy az – egyébként nem szedatívnak tekintett – cetirizin megzavarhatja a megosztott figyelmet igénylő, hosszú távú, monoton feladatok teljesítését. Erre a zavarra utal már a talajszinten is a hibák számának emelkedése, de – az összes paraméter együttes hatása miatt – 4000 méteres magasságban válik különösen jelentőssé.

A vizsgálat fontos eredménye, hogy a 20 mg bilasztinnak a repülőszemélyzet számára kulcsfontosságú kognitív funkciókat zavaró hatása nem különbözik szignifikánsan a placebóval kezelt vagy kezeletlen személyeknél tapasztaltaktól, ezért biztonságosan használható. Ugyanakkor a 10 mg cetirizin a szimulált 4000 méteres magasságban a komplex és megosztott figyelmet, valamint monotóniatűrést igénylő tesztekben már teljesítménycsökkenést okozott. Ezt az objektív funkcióromlást azonban nem tükrözte a szubjektív vigilanciaskálán jelölt eredmény, ami arra utal, hogy a jelenség a résztvevőkben nem tudatosodott.

Forrás: Reményi Á, Grósz A, Szabó SA, et al. Comparative study of the effect of bilastine and cetirizine on cognitive functions at ground level and at an altitude of 4,000 m simulated in hypobaric chamber: a randomized, double-blind, placebo-controlled, cross-over study. Expert Opin Drug Saf 2018; 17(9): 859-868.

A háziporatkák (Dermatophagoides) az ízeltlábúak törzsébe és a pókszabásúak osztályába, azon belül az atkák alosztályába tartozó nem. Allergológiai szempontból legfontosabb fajai a Dermatophagoides pteronyssinus, a Dermatophagoides farinae és az Euroglyphus maynei, illetve a rendszertanilag nem a háziporatkákhoz tartozó, trópusokon elterjedt, allergizáló Blomia tropicalis.

A háziporatkák – az elektronmikroszkópos képek alapján elterjedt közhiedelemmel ellentétben – nem annyira aprók, és nem átlátszatlanok. 250–350 μm-es nagyságukkal elérik a láthatóság határát. Halványsárgán áttetsző testük és rejtőzködő életmódjuk miatt azonban szabad szemmel nehezen észrevehetők.

Testük víztartalma magas, ami fontos tényező a túlélésük szempontjából. Szemük nincs, ennek ellenére fénykerülők, ez meghatározza a háztartásokon belüli előfordulási helyüket. Négy pár lábuk végén tapadókorong található, amivel mind felületekhez, mind rostos szerkezetekhez (pl. textília) hozzá tudnak tapadni.

Átlagos élettartamuk 65–100 nap, az egyes fejlődési stádiumok magasabb hőmérséklet és páratartalom mellett rövidebb ideig tartanak. Ivaros úton szaporodnak, párosodásuk 48 órán át (!) tart. Szobahőmérsékleten a nőstény mintegy 50–80 petét rak, amelyekből nyolc nappal később kelnek ki a hatlábú lárvák. A lárvák két különböző nimfaállapot után érik el az érett felnőttkort. Az egyes növekedési stádiumok között az atkák vedléssel szabadulnak meg a kinőtt kitinburoktól.

Kis méretük miatt önálló légzőrendszerre nincs szükségük, a gázcsere közvetlen a cuticulán keresztül történik. Az atkák életműködéséhez kritikus fontosságú a külső környezet páratartalma, ugyanis vízszükségletüket innen fedezik. A szájszervük mellett lévő speciális mirigyek nátrium- és kálium-kloridot koncentrálnak, ennek segítségével ozmotikus úton veszik fel a vizet a levegőből. Szaporodásukhoz az optimális relatív páratartalom 75%-os, tartósan 50% alatti relatív páratartalom mellett a poratkák elpusztulnak. Ugyanakkor a túlélésükhez elegendő, ha naponta néhány órán át megfelelő a levegő páratartalma, a száraz téli hónapokat pedig a kiszáradásnak ellenálló, nyugvó nimfaállapotban élik túl.

A háziporatkák elsődleges tápláléka a melegvérű állatok bőréről leváló elhalt sejtek, de emellett baktériumokat és gombákat, illetve a lisztatkákhoz hasonlóan magvakat is fogyaszthatnak.

Életük során az atkák mintegy 1000 alkalommal ürítenek. Ürülékük körülbelül 25 μm-es kerek bolus, amelyet proteolitikus enzimeket tartalmazó peritrofikus membrán vesz körül. Az enzimek az ürítés után is folytatják az emésztést, ennek köszönhetően napokkal később az atkák számára az ürülék maga is táplálékul szolgál.

A háziporatkák a törzsfejlődés során melegvérű állatok élősködőiből független életmódra tértek át. Földrajzi elterjedésüket elsősorban a páratartalom és a hőmérséklet határozza meg, azonban az egész világon megtalálhatók. A nagyobb tengerszint feletti magasság nem kedvező a háziporatkáknak, és érdekes összefüggés, hogy már jóval felfedezésük előtt az asthmás és légzőszervi betegek szanatóriumait gyakran telepítették magashegyi környezetbe. Például az Alpokban jóval ritkább a háziporatka és a hozzá köthető szenzitizáció előfordulása, mint a tengerszinten.

Egy adott földrajzi helyen belüli térbeli és időbeli jelenlétük változó. Legtöbbször lakóépületekben fordulnak elő, és gyakoriságuk szocioökonómiai tényezőkkel függ össze. Az összefüggés érdekes módon pont ellentétes a csótány- és egérallergének előfordulását meghatározó tényezőkkel. Gyakrabban találhatók meg magasabb iskolai végzettségű, jövedelmű személyek otthonában, azoknál, ahol alacsonyabb az egy helyiségben együtt élők száma, illetve alacsonyabb a népsűrűség. A háziporallergének szintje magasabb a légkondíciónálót nem használó lakásokban, és a régi építésű házakban.

Gyakoriságukat a mikrokörnyezet is befolyásolja: ritkábbak kórházakban és közintézményekben, és gyakoribbak a kárpittal ellátott helyeken, például a kárpitozott moziszékeken. Kozmopolita életmódjukból adódóan még tengeralattjárókon és űrállomáson is kimutatták a jelenlétüket.

Észak-Amerikában a legnagyobb létszámot a meleg, párás nyári hónapokban, a legalacsonyabbat a száraz téli hónapokban érik el. A szezonális ingadozásokat a légkondícionálók és párátlanítók használata módosíthatja.

A lakásokon belül a legnagyobb számban a nappalik és hálószobák kárpitozott tárgyain: kanapékon, ágyakon, matracokon és azok alatt a padlón találhatók meg. Az új matracok körülbelül négy hónap alatt népesülnek be poratkákkal.

A párnákat általában fontos élőhelynek tekintik, azonban a tollpárnák lecserélésére vonatkozó hagyományos javaslat kerülendő, miután kimutatták, hogy a szintetikus töltetű párnák allergéntartalma még magasabb, mint a tollpárnáké. Ennek oka, hogy a tollpárnák készítéséhez használt sűrű szövésű anyag hatékonyan gátolja a poratkák és az allergének átjutását. A takarókat kedvelik, de az elektromos melegítőpárnákat kerülik.

A ruházat fontos és alulértékelt élőhely és egyúttal a házon belüli terjedés vektora. A háziporatkák különösen kedvelik a régóta nem tisztított gyapjúruházatot. További fontos gócpont a gyerekek plüssjátékai. Egy vizsgálat megállapította, hogy ezekben az atkaallergének szintje akár háromszor magasabb lehet, mint a matracokban. Ugyanígy a lakásban élő háziállatok vacka is fontos rezervoár.

Az atopiás betegek személyes allergénexpozíciója szempontjából nem egy adott helyen található allergének száma a döntő, hanem a kontaktusba kerülő (belélegzett, elfogyasztott stb.) allergének száma. A textíliákon lévő allergének csak mechanikai behatásra (rázás, mozgatás stb.) kerülnek a levegőbe és válnak belélegezhetővé. Bár az ágyneműben és a matracban magas az allergénkoncentráció, a vizsgálatok arra utalnak, hogy az expozíció túlnyomó része nappal történik, és nem az éjszakai alvás során. Az atopiás reakciót kiváltó molekulákat szállító részecskék a textíliákkal kapcsolatos manipulációkkal – például ágyazással, helyzetváltoztatással az ágyban, a plüssállatok érintésével, simogatásával – kerülnek a levegőbe.

Forrás:

Miller JD. The Role of Dust Mites in Allergy. Clin Rev Allergy Immunol 2019; 57(3): 312–329.

A szexuális együttléttel összefüggésben jelentkező allergiás reakció oka gyakran a beteg partnere által elfogyasztott ételallergénnel szembeni hiperszenzitivitás. Az allergén ezekben az esetekben a szoros fizikai kontaktus – csók, coitus – révén kerül át a beteg szervezetébe. Az ondófolyadékkal szembeni allergia jóval ritkább. Az alábbiakban izraeli szerzők egy ilyen esetet mutatnak be, amelyben a diagnózis felállítását sikeres deszenzitizációs kezelés követte.

Egy 37 éves nőbeteg kérte ellátását coitus után urticaria és nehézlégzés miatt. Hét éve él házasságban ugyanazzal a férfival, egy ötéves gyermeke van. Az első tünetek hat hónappal korábban jelentkeztek, amikor szexuális együttlét után mintegy 15-30 perccel a kezén és az arcán csalánkiütések jelentek meg, és panaszai idővel rosszabbodtak. Az utolsó két alkalommal közvetlenül a coitus után generalizált urticaria és légszomj alakult ki. A tünetek néhány óra után spontán rendeződtek. A nemi szervek környékén soha nem tapasztalt reakciót.

A panaszok óvszerhasználattal teljes mértékben megelőzhetők voltak. Sem a beteg, sem a férje nem volt korábban atopiás. A beteg fizikális vizsgálata semmilyen rendellenességet nem tárt fel. A beteg férjének hígítatlan ondójával végzett prick teszt során mintegy 20×60 mm-es duzzanat és pirosság keletkezett. A gyakori aeroallergénekkel végzett teszt és az ételallergének panelvizsgálata negatív volt.

Az óvszerhasználat folytatására vonatkozó javaslatot a pár nem fogadta el, és inkább a deszenzitizációs kísérletet választották. A beavatkozást a szakirodalomban egy korábbi ondóallergiás esetnél leírt, lokális, intravaginalis deszenzitizáció módszerével végezték, kisebb módosítással. Ennek során 20 perces időközönként az ondó növekvő koncentrációjú (1:10 000; 1:1000; 1:100; 1:10; hígítatlan) oldatát alkalmazták intravaginalisan. Allergénként a férjtől származó friss spermát használtak, a hígítást steril humán szérumalbumin fenolos oldatával végezték. A beteget hospitalizálták, és vénát biztosítottak. A növekvő koncentrációjú oldatokból 2-2 ml-nyi adagokat használtak fel.

A beavatkozást követően a beteg és a férje közötti, védőeszköz nélküli szexuális együttlét után allergiás tünetek nem jelentkeztek. A deszenzitizált állapot legalább heti kétszeri közösüléssel fenntartható volt. A deszenzitizáció után négy hónapos követési idő alatt a korábbi tünetek nem jelentkeztek, noha a spermával végzett bőrteszt továbbra is pozitív maradt.

Az ondófolyadékkal szembeni allergiát egyre gyakrabban ismerik fel és dokumentálják. Az allergiás tünetek súlyossága a lokális duzzanattól a generalizált szisztémás reakciókig terjed. Bár a panaszok óvszerhasználattal megelőzhetők, ez az opció gyakran nem elfogadható az érintettek számára, és más alternatívákra van szükség.

A szakirodalomban többféle protokoll ismert a teljes ondófolyadékkal vagy annak glikoprotein-frakciójával végzett deszenzitizációra, változó sikerekkel. A rövid idő alatt – egy napon belül – végzett immunterápia egy egyszerű terápiás megközelítés lehet.

Az ondófolyadék által kiváltott lokális hiperszenzitivitás első ismert leírása 1993-ból származik. Abban az esetben a tünetek először közvetlenül a házasságkötés után jelentkeztek. A most bemutatott beteg az allergiás reakciókat hétévnyi – azonos partnerrel leélt – panaszmentes házasság után tapasztalta.

Nem világos hogy az elvégzett deszenzitizációs kezelés milyen mechanizmussal váltja ki lokálisan, a nyálkahártyában, a szisztémás toleranciához vezető hiposzenzitív állapotot. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy a spermából az allergén a hüvelynyálkahártya felszínéről felszívódik, ezért feltételezhető, hogy a beavatkozás hatásmechanizmusa az oralis deszenzitizációéhoz hasonló. Az intravaginalis deszenzitizáció egyszerűen kivitelezhető, és a betegek számára természetesebb, mint a szubkután injekció, ezért az ondóallergia kezelésére ajánlható megoldás.

Forrás: Nusam D, Geva A, Kalderon I, Cohen S. Intravaginal desensitization to seminal fluid. Allergy 1999; 54(7): 765.

A terhességek sikeres kihordásának egyik feltétele az immunsejtek bonyolult együttműködése, az embrióval szembeni immuntolerancia, amelyben a kutatások szerint egyes regulátor T-sejtek fontos szerepet játszanak. Infertilis nőknél vagy azoknál, akiknél a terhesség elvesztése ismétlődő probléma, gyakran kimutatható az endometrialis T-sejtek transzkripciós faktorainak és citokinjeinek egészségesekhez képest alacsonyabb vagy magasabb szintje. Ezekben az esetekben az immunrendszer működészavara a makrofágok, dendritikus sejtek, hízósejtek, killer és helper T-sejtek funkciózavaraiban is tetten érhető.
A férfiak terméketlenségének hátterében a gyulladásos folyamatok által okozott anatómiai rendellenességek, az ivarsejtek abnormalitásai és mennyiségi eltérései jól ismert okok. Kevesebbet tudunk az immunsejtek és gyulladásos mediátorok infertilitással kapcsolatos zavarairól.
Számos, a férfi és női infertilitásban diszfunkcionális immunsejt és mediátor ugyanaz, mint amely az allergiás megbetegedések patogenezisében is szerepet játszik. Ennek ellenére az infertilitás és az allergia összefüggéseivel eddig kevés kutatás foglalkozott, és az elért eredmények is ellentmondásosak.
Egy egyesült államokbeli termékenységi klinika kutatói két kérdésre keresték a választ. Egyik céljuk volt a klinika fertilizációs programjában részt vevő férfiak és nők körében az allergia prevalenciájának megállapítása. Másfelől azt kutatták, hogy befolyásolja-e az allergia a fertilizáció sikerességét, és ha igen, melyik allergiatípus releváns a beavatkozás kimenetele szempontjából.
Az e célból indított kutatásba egy New Hampshire-i fertilitási klinikán 2010 és 2016 között kezelt, 20–49 éves párokat vontak be, összesen 493 párt, akik 935 fertilizációs ciklusban vettek részt. Az elemzés során számos, a fertilizáció kimenetelét, illetve sikerességét jellemző paramétert vizsgáltak.
A termékenység támogatását intracitoplazmatikus spermiuminjekcióval, in vitro fertilizációval vagy az előző kettő kombinációjával, illetve a fagyasztottembrió-transzfer módszerével végezték.
A férfiak körében az allergiás betegségek gyakorisága 21%, a nőknél 54% volt. Allergiatípus szerint vizsgálva a nőknél a leggyakoribb az antibiotikum-allergia (54,7%) és a nem antibiotikummal szembeni gyógyszerallergia (39,2%) volt.
A terhességre diagnosztikus β-hCG-teszt az allergiával nem mutatott szignifikáns kapcsolatot, azonban az allergiás nőknél a nem allergiásokhoz képest szignifikáns több fertilizációs ciklusra került sor (2,07 vs. 1,81). Az allergiás nőknél szignifikanciahatár körüli különbséggel (p = 0,07) gyakoribb volt a fertilizációs kísérletek utáni negatív β-hCG-eredmény, mint a nem allergiásoknál, és kevesebb volt a sikeres fertilizációs ciklus (p = 0,06).
Az allergiás betegségeket allergének szerint csoportosítva az antibiotikumokkal, a nem antibiotikum gyógyszerekkel, porral vagy pollennel, étellel, latexszel, illetve egyéb anyagokkal (szőr, ragasztó, rovarméreg, kontrasztanyag, jód stb.) szembeni allergiatípusokat különböztettek meg. Az allergiatípusok szerinti elemzésben az átvitt embriók száma szignifikánsan magasabb volt a gyógyszerrel szembeni, mint a környezeti allergénekkel szembeni allergiák esetén, illetve a nem antibiotikum gyógyszerallergiák esetén az antibiotikum-allergiákkal összehasonlítva.
Korábbi kutatások alapján a reproduktív korú nők körében az allergiás betegségek előfordulása (az USA-ban) az Allergia Világszervezet (WAO) becslése szerint 10–30% körüli. A bemutatott vizsgálatban viszont az infertilitási kezelésben részesülő nők több mint fele szenvedett legalább egyféle allergiában. Az egyes allergiatípusok megoszlása eltért az átlagpopulációétól. A pollen- és porallergiák (6,1% vs. 7,6%), illetve a latexallergia (4,5% vs. 4,3%) gyakorisága nem különbözött az átlagos gyakoriságtól, az ételallergiák pedig valamivel ritkábbak voltak (6,5% vs.11%), mint a hasonló korú teljes népességben. Ugyanakkor a gyógyszerallergiák – elsősorban az antibiotikumokkal szemben – az infertilis nők körében jóval gyakoribbak voltak a WAO becslése alapján elvártnál. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a terméketlenséggel küzdő nők gyakrabban részesülnek egészségügyi ellátásban, bár az allergiás betegségek általában emelkedett aránya a meddő nők körében arra utal, hogy a jelenségnek biológiai oka lehet.
A termékenységi problémák és az allergia közötti kapcsolatot kutató korábbi munkák egy része alátámasztja a jelen elemzés tapasztalatait, azonban egyes források ellentmondanak ennek. Az embriótranszferek magasabb száma és a több sikertelen fertilizációs kísérlet egy hasonló korábbi kutatás eredményével összhangban van.
Az allergiatípusok átlagpopulációban tapasztalhatótól eltérő megoszlása arra utal, hogy az egyes allergiák hátterében eltérő immunológiai mechanizmusok állhatnak, és ezek egy része összefüggésben lehet az embrió beágyazódásával és a terhességi immuntoleranciával is. Ennek folytán a különböző allergiák eltérő módon és mértékben befolyásolhatják a fertilitási kimeneteleket.
A szerzők várakozásával ellentétben nem sikerült szignifikáns kapcsolatot kimutatni az allergia és az infertilitás között annak ellenére, hogy a vizsgált populációban magas volt az allergiások aránya, és jól ismert az immundiszfunkciók (például autoimmun kórképek) és a meddőség közti összefüggés. Az eltérés oka az lehet, hogy az autoimmun betegségekben az allergén humán eredetű, míg az allergiák esetén idegen anyag vált ki reakciót. Ismert allergia esetén ráadásul a betegnek több lehetősége van az allergén kerülésére, és így a gyulladásos reakciók mérséklésére, ami javíthatja a fertilitást.
A bemutatott elemzés a témában végzettek közül az eddigi legnagyobb esetszámú. A talált összefüggések arra utalnak, hogy az infertilitás, illetve a fertilitási beavatkozások sikere és az allergia között lehet összefüggés. E kapcsolatok pontosabb feltárása a jövőben segíthet a meddőség hatásosabb kezelésében és új terápiás célpontok megtalálásában az allergia kezelése révén, például deszenzitizációval vagy immunmoduláns szerek alkalmazásával.

Forrás
Esfandiari N, Nesbit C, Litzky J, et al. High prevalence of allergy in patients undergoing in vitro fertilization and embryo transfer. J Assist Reprod Genet 2020; 37(2): 311–320.

Bevezetés

A pollen-étel allergia szindróma (angol rövidítéssel: PFAS) egy IgE-mediált allergiás betegség, amelyet valamely pollen és (növényi eredetű) étel közötti keresztreakció okoz. A PFAS patogenezisében elsődleges a pollenre adott allergiás légúti reakció, ezután jelenik meg a pollen és a növényi fehérjékben lévő homológ epitópok közötti keresztreakció miatti – 2. osztályú – ételallergia. A PFAS klinikailag leggyakrabban az allergén étel elfogyasztása után közvetlenül kialakuló, izolált oralis és pharyngealis tünetekkel jár. Innen származik régebbi neve, az oralis allergia szindróma, noha a két megnevezés nem pontosan ugyanazt fedi. Az oralis allergia szindróma nemcsak a keresztallergia kapcsán megjelenő szenzitizációt jelenti, hanem az elsődleges ételallergiák által okozott reakciókat is.

Epidemiológia

A PFAS felnőtteknél a leggyakoribb ételallergiának, egyúttal a pollenérzékenységhez leggyakrabban társuló komorbiditásnak tekinthető. A PFAS azonban gyermekkorban is előfordul azoknál a gyermekeknél, akik pollen okozta szezonális allergiás rhinoconjunctivitisben szenvednek. Jellemzően iskoláskor előtt kezdődik, és prevalenciája az életkorral folyamatosan nő.

A PFAS valódi prevalenciája nem ismert, részben az oralis allergia szindrómával való fogalmi keveredés miatt, részben azért, mert az enyhébb tünetekkel járó betegségről nem mindig számolnak be, és részben az allergénkerülés miatt sem.

Az epidemiológiai kutatások eredményei vizsgálatonként, illetve földrajzi területenként jelentősen eltérő prevalenciát mutatnak. A legtöbb felmérés szerint a pollenallergiás gyermekek mintegy 30-40%-ánál jelentkezik valamilyen ételre keresztreakció. A PFAS kialakulásában kockázati tényezőként a női nemet, az idősebb életkort, a szülők atopiás anamnesisét, a túlsúlyt és a környezeti dohányfüst-expozíciót említik.

Patogenezis

Első szakasz: szenzitizáció

Második szakasz: ételre adott reakció

A PFAS-ben a szenzitizációt a légutakkal kontaktusba kerülő pollen indítja el, és allergiás rhinitis alakul ki. A második lépésben a keresztantigéneket tartalmazó nyers, növényi eredetű ételek fogyasztása után a pollen elleni IgE-antitestek lépnek keresztreakcióba a növényi fehérjékkel. Keresztreakció akkor alakulhat ki, ha két vagy több allergén fehérje azonos vagy hasonló epitópot tartalmaz. Ilyenkor a második allergén akkor is beindíthatja az allergiás folyamatot, ha ez az első találkozás az adott allergénnel.

A növényi eredetű fehérjék általában hőre, gyomorsavra és emésztőenzimekre érzékenyek, ezért az emésztőrendszerben elvesztik allergén jellegüket, és elsősorban a száj nyálkahártyájában váltanak ki reakciót. Ezek az – úgynevezett 2. osztályú – allergének nem azonosak az 1. osztályba tartozó, a bőrben vagy az emésztőrendszerben szenzitizáló és allergiát kiváltó ételallergénekkel.

Allergén ételek

Egyre több ételről derül ki, hogy PFAS-t válthat ki. A PFAS-szel összefüggő allergének nagyfokú földrajzi változatossága a pollent szóró, illetve az ételként szereplő növények elterjedésével függ össze. Észak-Európában például a nyírfapollen okozta szenzitizáció után a Rosaceae családba tartozó mogyorófélék és gyümölcsök váltanak ki keresztallergiát. Dél-Európában többféle pollennel történő poliszenzitizáció nyomán jelentkezhet keresztreakció.

Klinikai jellemzők

A PFAS tünetei rendszerint a száj és a garat nyálkahártyájára korlátozódnak, és az étel elfogyasztása után azonnal vagy 5-10 percen belül megjelennek. A tünetek: az ajkak és a száj-garat területének viszketése, paraesthesia, a szájnyálkahártya, a nyelv, a szájpad és a garat angiooedemája, fülviszketés, vörös foltok és hólyagok a mucosán, valamint a gége szűkülete, ami rekedtséget okozhat.

Az oropharyngealis szimptómák néhány perctől fél óráig tartanak, szisztémás tünetek az esetek 2–10%-ában jelentkeznek, jellemzően émelygés, hasi diszkomfortérzet, hasmenés, rhinitis, légzési nehézség, kiütések, urticaria, angiooedema, vérnyomásesés, 1-2%-ban anaphylaxia.

Nem megjósolható, hogy kiknél alakulhatnak ki szisztémás tünetek, az oropharyngealis allergia bármikor lehet sokkal súlyosabb reakció bevezetője. A tünetek súlyosságát befolyásolhatja az expozíció mértéke, amely nemcsak az étel mennyiségétől, de az ételkészítés módjától az egyes allergének eltérő hőérzékenységéig számos tényezőtől függ.

Szisztémás reakciók kockázata esetén az allergének vonatkozásában szigorú absztinencia javasolt.

Diagnózis

A PFAS diagnosztikájában magas szenzitivitású és specificitású a kórtörténet. Számos szerző véleménye szerint a meggyőző anamnézis, a pollen által kiváltott légúti panaszok, a keresztreakciót adó növényi ételek fogyasztása utáni azonnal tünetek és pozitív IgE-teszt esetén nagy biztonsággal felállítható a diagnózis. Az oralis ételterhelés, a prick teszt, az étel- és pollenallergénekre adott IgE-válasz speciális esetekben fontossá válhat.

A bőr prick tesztje során a felhasznált tesztanyag minősége, típusa – friss vagy fagyasztott étel, kereskedelmi tesztallergén – és stabilitása befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. Álpozitív vagy álnegatív válaszok könnyen előfordulhatnak, az epikután teszteknek nincs diagnosztikus értéke.

A PFAS kivizsgálásában a komponensalapú diagnosztika megbízható eszköz, azonban korlátja lehet a megfelelően előállított és bevizsgált 1. és 2. osztályú allergének hozzáférhetősége.

Kezelés

A PFAS kezelésének alapja a kiváltó étel kerülése. Bár a hőkezelés az allergének többségét ártalmatlanítja, ez alól az olajos magvak kivételnek tűnnek.

Az oralis tünetek jóindulatúak és gyorsan rendeződnek, általában nem igényelnek beavatkozást, esetleg H1-antihisztaminok adhatók. Nehézlégzéssel vagy cardiovascularis tünetekkel járó reakciók esetében adrenalint kell adni, illetve ilyen kockázat esetén a betegnek autoinjektort kell magánál tartani.

A PFAS kezelésében az allergén immunterápia hatásossága nem bizonyított.

Forrrás

Mastrorilli C, Cardinale F, Giannetti A, Caffarelli C. Pollen-Food Allergy Syndrome: A not so Rare Disease in Childhood. Medicina (Kaunas)  2019; 55(10): 641.

Az ételallergia által okozott, halálos kimenetelű anaphylaxiás reakció ritka, többnyire serdülőket és fiatal felnőtteket érint, különösen a mogyoróval, földimogyoróval szembeni allergia esetén. Ezek a súlyos epizódok az expozíció kerülésével és a készenléti adrenalinnal jórészt elkerülhetők, azonban az elővigyázatossági szabályok betartatása a serdülőkkel nem mindig egyszerű.

Egy ételallergiában szenvedő serdülőkkel és fiatal felnőttekkel 2006-ban végzett felmérésben a válaszadók 17%-a sorolódott magas kockázati csoportba annak alapján, hogy nem mindig hordanak magukkal adrenalint vagy esetenként allergént potenciálisan tartalmazó ételt fogyasztanak. Egy frissebb és nagyobb létszámú kutatásban az ételallergiás egyetemisták mindössze 21%-a tart magánál autoinjektort. Szintén aggasztóan magas arányban (60%) nyilatkoztak úgy, hogy bár volt már allergiás reakciójuk – ha nem is anaphylaxia – azonban továbbra sem kerülik az allergiát okozó ételt.

Ebben a korosztályban a kockázatkerülés hiánya nemcsak az ételallergiával kapcsolatban tapasztalható, hanem az alkoholfogyasztás, dohányzás, kábítószer-használat vagy akár az autóvezetés során is megnyilvánul.

Egy fejlődéspszichológus szerint a serdülőkorúakra mind a gyermekekkel, mind a felnőttekkel összehasonlítva általában is magasabb kockázatvállalási hajlam jellemző.

A jelenség oka az emberi agy fejlődésének jellegzetességeiben rejlik. A kutatások azt mutatják, hogy az agyfejlődés jóval hosszabb ideig zajlik, mint korábban gondoltuk. A serdülőkorra – amelyről több szakértő is úgy véli, hogy tízéves kortól egészen a húszas évek közepéig tart – jellemző a fokozott neuroplaszticitás, az a képesség, hogy a tapasztalatok hatására megváltozzanak a neuronok közti kapcsolódások.

Ebben az időszakban az agy kevésbé növekszik, inkább átszerveződik. A változások nagyban érintik az öröm megéléséért és az önkontroll képességéért felelős agyterületeket. A kutatások szerint a serdülők máshogy ítélik meg a kockázatokat, mint a felnőttek. Nagyobb súllyal esnek latba a potenciális jutalmak, amelyek gyakran szociális természetűek, a kortársak véleményével és az összetartozással függenek össze.

A kockázatértékelés mellett fontos tényező lehet az impulzuskontroll, amely ebben a korban még nem éri el minden esetben a felnőttkori szintet.

Egy ételallergiás serdülő, aki szeretne beilleszkedni a nem allergiás társak közé, arra kényszerülhet, hogy alábecsülje az allergénnel kapcsolatos kockázatot. Ez pedig az impulzuskontroll hiányával párosulva veszélyes kombináció lehet.

A serdülőkorúak magatartásának befolyásolása sokszor nem könnyű. Önmagában az információátadás, a kockázatokról való tájékoztatás nem feltétlenül változtatja meg a viselkedést. Kontrollálás helyett általában célravezetőbb a serdülőknek önálló döntési képességét támogató hozzáállás, ugyanakkor az egyes egészségi állapotokhoz, mint például az ételallergiához vagy a diabeteshez kapcsolódó szabályok tekintetében egyértelmű kommunikációra van szükség.

Ebben az életkorban tanulják meg, hogyan étkezzenek az otthontól távol. Sok serdülő számára azonban a kommunikáció – például egy étteremben – már önmagában is kihívást jelent, ezért az ételallergiával kapcsolatos közlések még inkább szorongást válthatnak ki. A szemkontaktus megteremtése és fenntartása, az – egészséggel összefüggő – szükségletek explicit és világos megfogalmazása egy gyermek- és felnőttkor határán lévő, esetleg önbizalomhiánnyal küzdő tinédzser számára jóval nehezebb lehet, mint gondolnánk. Ezért fontos a megfelelő szülői minta és az ezekre a helyzetekre való tudatos felkészülés, az alkalmazható mondatok, viselkedési panelek begyakorlása biztonságos környezetben.

A lehetséges allergénexpozíció elkerülésére a serdülővel közösen kell a számára alkalmas stratégiát és cselekvési terveket elkészíteni. Ki kell térni a kényesebb kérdésekre is, mint a randevú vagy a csók.

A szülők szempontjából a legnagyobb akadály az elengedés. A gyermekkorú vagy azt éppen elhagyó tinédzsert fel kell hatalmazni a saját sorsa irányításával és ez a legjobb szándék mellett sem mindig zökkenőmentes.

Forrás:

Hewett H. Food Allergy Management Meets the Teenage Brain. [Internet]. Allergyic Living. https://www.allergicliving.com/2015/11/23/food-allergy-meets-the-teenage-brain/ Utolsó elérés: 2022. 08. 02.

Az ethanollal szembeni túlérzékenység oka az esetek döntő többségében örökletes enzimdefektus, azonban az ethanollal vagy metabolitjaival szembeni valódi allergia ritka. Két spanyol kutató egy olyan esetről számolt be, amikor az alkoholos ital által kiváltott urticaria hátterében ecetsavval szembeni allergiás szenzitizáció állt.

A 40 éves atopiás nőbetegnél az elmúlt két évben csalánkiütéssel és facialis angiooedemával járó epizódok ismétlődtek. A tünetek alkoholtartalmú italok (sör, bor, pezsgő, vermut) elfogyasztása után mintegy 10 perccel jelentkeztek, és metilprednizolonnal és difenhidraminnal végzett kezelésre rendeződtek. Korábban bármilyen alkoholtartalmú italt tolerált, és jelenleg is tolerálja az alkoholmentes sört, az ecetet, a gyümölcsöket és más ételeket. A tünetek nem álltak összefüggésben gyógyszerszedéssel vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel.

A betegnél elvégzett prick teszt pollenekre, macskára, kutyára és nyúlra adott pozitív eredményt. Más allergénekre – ételallergéneket is beleértve – a prick teszt negatív volt. A sörrel, borral, tiszta alkohollal vagy metabiszulfittal végzett teszt során szintén nem jelentkezett reakció, azonban a 10%-os ecetsavval szemben igen. Az ecetsavoldat nyolc másik kontrollszemélynél nem váltott ki választ.

A beteg szérumtriptázszintje a normáltartományban, az össz-IgE-szint 76 kU/l volt, amely szintén referenciatartományon belüli érték. Oralis provokációs teszt során az összesen 330 ml sör elfogyasztása után 15 perccel fül- és garatviszketés, generalizált urticaria, az arc duzzadása és a lágyszájpad oedemája jelentkezett. Az alkalmazott kezelésre a tünetek két óra elteltével elmúltak. Az alkoholmentes sörrel vagy metabiszulfittal végzett provokáció negatívnak bizonyult. Végül egy egyszeresen vak, placebokontrollált tesztet végeztek progresszíven növekvő koncentrációjú alkoholos oldattal. Húsz perccel az utolsó adag elfogyasztása után (az összdózis 16 ml ethanolnak felelt meg) a korábbiakhoz hasonló reakció alakult ki, a szérumtriptáz szintjének változása nélkül. A beteg teljes absztinencia mellett panaszmentes.

Az ethanolt a májban az alkohol-dehidrogenáz acetaldehiddé alakítja, majd az acetaldehid ecetsavvá alakul, amely a citrátkörben vízre és szén-dioxidra bomlik.

Bár az alkoholos italokra jelentkező nem kívánatos reakciók gyakorisága nem pontosan ismert, az alkoholfogyasztást követő bőrreakció nem ritka. Krónikus urticariában, mastocytosisban vagy carcinoid szindrómában szenvedők panaszait ronthatja az alkoholfogyasztás. Nem ritka az acetaldehidet bontó aldehid-dehidrogenáz enzim defektusa miatti, arckipirulással járó reakció, különösen ázsiai származású személyeknél.

Az alkohollal kapcsolatos allergiás mechanizmusú urticaria vagy anaphylaxia szintén ismert. Ezek többnyire a sörben (árpa, komló, Saccharomyces, maláta) vagy a borban (papain, metabiszulfit, szőlő, tojás, tej) lévő összetevőkkel vagy szennyezőanyagokkal kapcsolatosak. Magára az ethanolra adott elsődleges reakcióról csak néhány esetben számoltak be. Ecetsavval vagy ecetsavval és alkohollal is összefüggő, provokációs teszttel igazolt esetből összesen 11 ismert a szakirodalomban.

Ezek többsége középkorú, nem atopiás nőknél jelentkezett. A tünetek gyakran súlyosak, az esetek kétharmadában anaphylaxiás reakcióval jártak, és bármely alkoholos ital elfogyasztása után néhány perccel kialakultak. Az ethanollal, acetaldehiddel vagy alkoholos itallal végzett bőrtesztek negatívak voltak.

A jelenség etiopathogenesise nem ismert. Bizonyos esetekben a reakciót a triptánszintek emelkedése kíséri, és egyes szerzők felvetik az IgE által közvetített mechanizmus lehetőségét, bár az ethanol alacsony molekulatömegét figyelembe véve kérdéses, hogy allergén lenne.

Az ecetsavra pozitív prick tesztet mutató betegek mindegyikénél negatív volt az alkohollal, acetaldehiddel vagy alkoholos italokkal végzett bőrpróba. Acetaldehiddel kapcsolatos szenzitizáció nem ismert.

Az ecetsav, illetve az acetátionok adják az ételecet jellegzetes szagát és ízét. Az emésztőrendszerben nagyrészt változatlan formában szívódik fel. Ecetsavra adott allergiás reakció kiváltásához azonban a provokációs tesztekben jelentős mennyiségű ecetsavra (100 g 4%-os ecetsav) volt szükség. A bemutatott betegnél a szakirodalomban ismert korábbi esetekhez hasonlóan az ételecet nem váltott ki allergiás reakciót

A tapasztalatok alapján alkoholos italok fogyasztása után allergiás reakciót mutató betegek esetén magával az itallal, ethanollal és ecetsavval egyaránt érdemes prick tesztet végezni az allergén pontos azonosítása végett. Amennyiben a bőrteszt ecetsavra pozitív, tiszta alkoholos terheléses próba maximális elővigyázatosság mellett elvégezhető.

Forrás

Añíbarro B, Seoane FJ. Ethanol-induced urticaria caused by sensitization to acetic acid. Ann Allergy Asthma Immunol 2018; 120(3): 337–338.

A borokkal – különösen a vörösborokkal – szembeni túlérzékenységi reakció nem ritka, becslések szerint a populáció 8–10%-át érinti. A szeszesitalokkal kapcsolatos túlérzékenység patomechanizmusa szerint el kell különíteni az ital valamely összetevőjével szembeni allergiás eredetű, általában IgE-mediálta, többnyire a légutakban jelentkező reakciókat (rhinitis és asthma), a nem allergiás intoleranciáktól.

Egy Dániában végzett reprezentatív felmérésben a mintegy 6000, 18 és 69 éves közötti válaszadó 8%-a volt túlérzékeny valamilyen szeszesitalra, többnyire vörösborra. 7,6%-uknál felső légúti tünetek (tüsszögési rohamok, orrfolyás, orrdugulás), 3,2%-uknál alsó légúti tünetek (köhögés, dyspnoe, asthmás rohamok), 7,2%-uknál bőrtünetek (erythema, viszketés, urticaria) jelentkeztek. A szakirodalomban ismert borfogyasztást követő súlyos anaphylaxia, két asthmás beteg esetében halálos kimenetellel, illetve a borfogyasztással összefüggő, fizikai terhelésre fellépő anaphylaxiás reakció is.

Az alkohollal szembeni, nem allergiás eredetű túlérzékenységi reakció oka genetikai eredetű enzimhiány. Az ethanolt a májban az alkohol-dehidrogenáz egy toxikus anyaggá, acet-aldehiddé alakítja. Az acetaldehidet az aldehid-dehidrogenáz-2 metabolizálja tovább ecetsavvá, amely a citrát-ciklusban bomlik le szén-dioxidra és vízre. Az aldehid-dehidrogenáz enzim elégtelensége esetén a felhalmozódó acet-aldehehid okozza az intolerancia tüneteit. Az aldehid-dehidrogenáz polymorphismusa igen gyakori (40-50%) Japánban és Kínában. Ezekben az esetekben tehát nem allergiás patomechanizmusról van szó.

A bor számos olyan összetevőt tartalmaz, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki. A szőlőből származó fehérjék közül eddig az endokitináz-4A, egy lipidtranszfer-fehérje és egy taumatincsoportba tartozó fehérje bizonyult a borba is átkerülő, emberben allergizáló hatású anyagnak.

Az egyes növényekben – például a söralapanyagként is használt árpában – megtalálható kitinázok a rovarok és gombák elleni védekezést szolgálják. Allergénként fiatal borokban és a Fragolino nevű édes borban mutatták ki.

A Vit v 1 lipidtranszfer-fehérje egy major allergén, amely a barack és cseresznye lipidtranszfer-fehérjéjével keresztreakciót ad, allergizáló hatását fehér borra adott anaphylaxiás reakció kapcsán mutatták ki.

A szőlő taumatinja minor allergén és erős homológiát mutat a barack taumatinjával.

A Botrytis cinerea a szőlő aszúsodásáért, nemesrothadásáért is felelős penészgomba, amelyet más, a szőlőt támadó, illetve pincészetekben jellemzően előforduló gombafélékkel együtt a szakirodalom borallergiát okozó potenciális allergénként tart számon. Ugyanakkor nem ismert olyan eset, amelynél ezek bármelyikéről az allergizáló hatás bebizonyosodott volna.

A borászatban a derítés célja a bor tisztítása és stabilizálása, amelynek során a bort magas adszorpciós tulajdonságú anyagokkal kezelik. Derítésre szervetlen – például bentonit, aktív szén – és szerves anyagokat egyaránt használnak. Szerves derítőszerek például a halakból származó zselatin, az ovalbumin (tojás), kazein (tej) vagy a gumiarábikum, amelyek potenciális allergének. Elméletileg lehetséges, hogy a borban esetleg visszamaradó derítőszerek a fogyasztás során az arra allergiásakban reakciót váltanak ki, azonban az allergiás önkéntesekkel végzett kettős vak, placebokontrollált vizsgálatok során ez a gyanú eddig nem igazolódott.

Spanyol kutatók 2007-ben egy különös borallergiáról számoltak be. Öt betegnél újbor fogyasztása után allergiás reakció jelentkezett: három beteg esetében orofacialis reakciót, egy esetben asthmát és egy betegnél anaphylaxiás reakciót tapasztaltak. A szóban forgó újborral végzett prick teszt mindegyiküknél pozitív volt, azonban ugyanazon bor korábbi évjáratai nem váltottak ki reakciót. Az elvégzett allergiavizsgálat során a betegekben Vespula és Polistes darázsfajok mérge elleni IgE antitestek jelenlétét mutatták ki. A szőlő préselése során a must szennyeződhet rovarokkal, azonban a darázsméreg a bor érése során lebomlik, ezért az idősebb borok már nem váltják ki az allergiás reakciót. Rovarcsípés miatti allergiás reakció nem szerepelt a betegek anamnézisében, ezért a szerzők feltételezik, hogy az anaphylaxiát megelőző szenzitizáció oralis úton történhetett.

Irodalmi ritkaságként borallergia kapcsán néhány esetben számoltak be az etilalkohol vagy metabolitjai (acetaldehid, ecetsav), illetve szulfitok elleni allergiás reakcióról. Ennél jóval gyakoribb a korábban említett, alkohollal szembeni nem allergiás intolerancia.

A borokban előforduló tanninok (csersavak) polimerizált fenolos flavonoidok, amelyek a bor fanyar ízét és a vörösbor színét adják. A tanninok gátolják a katekol-O-metiltranszferáz enzimet, ezáltal megnyújtják a katekolaminok hatástartamát, továbbá gátolják a fenol-szulfotranszferázt. Ez utóbbi hatás következtében bizonyos fenolmolekulák lebontása zavart szenved és ezek a fenolok a vér-agy gátat átlépve migrént provokálhatnak. Azoknál a betegeknél, akiknél a vörösbor és a migrén közti kapcsolat gyanítható, jellemzően nagyon alacsony fenol-szulfotranszferáz szérumszinteket lehet találni.

A konzerválásra használt szulfitok valamennyi borban megtalálhatók, fehérborokban magasabb koncentrációban. A szulfitok szintén kiválthatnak allergiaszerű intoleranciás reakciót, különösen a rosszul kontrollált, nem IgE-asszociált asthmában szenvedőknél. A kórfolyamat azonban vélhetően nem tekinthető valódi allergiának: a gyomorban keletkező kéndioxid irritációs hatása a légutakban brochoconstrictiót előidéző cholinerg folyamatokat vált ki. A szulfitintolerancia akár életveszélyes is lehet, de a valódi allergiás patomechanizmus ritka.

Forrás

Wüthrich B. Allergic and intolerance reactions to wine. Allergol Select 2018; 2(1): 80–88.

A fizikai terhelésre jelentkező ételfüggő anaphylaxiás reakció az ételallergiák speciális formája, amelyben a klinikai tünetek kialakulásához a két különböző tényező együttes jelenléte szükséges: a szenzitizáló étel és az azt követő fizikai aktivitás. A pontos pathomechanizmusa nem tisztázott, különösen ami a testmozgás szerepét illeti. Nem világos, hogy a fizikai terhelés hogyan járul hozzá az IgE-mediálta szisztémás allergiás reakció beindításához.

Az események tipikus sorrendje az, hogy a beteg fogyaszt az allergén ételből, majd az ezt követő testmozgás után jelentkezik az anaphylaxia. A szakirodalomban lengyel klinikusok másodikként számoltak be egy olyan ritka esetről, amikor a szisztémás allergiás reakció fordított sorrendben történő expozíció után alakult ki.

Egy 41 éves nyírallergiában szenvedő nőbeteg első anaphylaxiás epizódja előtt intenzív fizikai tréninget végzett, majd szójatejjel készült fehérjekoktélt fogyasztott. Mintegy 10 perccel ezután viszketés, az arcra és a szemhéjra lokalizálódó angiooedema jelentkezett. A bevett 10 mg levocetirizin ellenére kialakuló generalizált urticaria, hasi fájdalmak és ziháló nehézlégzés miatt sürgősségi osztályra került. Anamnéziséből kiderült, hogy korábban tapasztalt már oralis allergia szindrómát sárgarépa, avokádó, bors, olajos magvak, rózsafélék családjába tartozó gyümölcsök (alma, málna, cseresznye), illetve szójatej elfogyasztását követően. Szintén előfordultak görcsös, hasi fájdalmak, illetve oropharyngealis tünetek szójatej elfogyasztása után.

A kiváltó allergén azonosítására aeroallergénekkel és ételallergénekkel standard prick-tesztet végeztek, amelynek során nyírfélékre, mogyoróra, hársfára, háziporra és fekete ürömre kaptak pozitív reakciót. A specifikus IgE-vizsgálat nyírfélékkel, bükkfavirágúakkal (éger, mogyoró, tölgy), poratkákkal, tojásfehérjékkel és almával szembeni antitesteket mutattak ki, azonban szójával szembeni ellenanyag nem volt jelen.

Az oralis allergia szindrómával és anaphylaxiával összefüggő ételekkel (avokádó, bors, alma, málna, burgonya, sárgarépa, tojás, szójatej, proteinkoktél) közvetlen („prick by prick”) teszteket, illetve olajos magvak és szója friss, 5%-os kivonatával prick-teszteket végeztek. Ennek során igazolódott a szójakivonattal és a szójatejjel kapcsolatos érzékenység, és a többi bőrteszt eredménye is pozitív volt, a proteinkoktél és a tojás kivételével. A szenzitizációs profilt a komponens alapú diagnózis kritériumai alapján állították fel.

A panallergén PR-10-csoport (nyír, olajos magvak, zöldségek stb.) elleni specifikus antitestek emelkedett koncentrációját tapasztalták, azonban az elérhető, szója vagy szójakivonat rekombináns allergénjeivel szembeni antitestek emelkedését nem. A Bet v 1 homológ Gly-m-4 szójaallergén nem állt rendelkezésre.

A beteg az aszpirinnel és fizikai terheléssel végzett provokációs tesztre nem mutatott tüneteket, az ételallergénekkel kombinált fizikai terhelést a súlyos reakció kockázata miatt nem végeztek el.

A szójababbal szembeni allergia felnőttekben ritka, és fizikai terhelésre jelentkező ételfüggő anaphylaxiás reakció kiváltójaként eddig három esetről számoltak be. A nyírfélékre érzékeny betegek feldolgozatlan szójatermékek (például szójatej) elleni allergiája keresztallergiás reakció. A bemutatott esetben az allergén szójatej, egy kevéssé feldolgozott szójatermék, amelyben magasabb arányban van jelen a keresztallergiáért felelős Gly-m-4 antigén, amely a kereskedelemben kapható, feldolgozott szójatermékekből labilitás miatt többnyire hiányzik. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a szójával kapcsolatos standard teszt negatív volt, míg a friss szójakivonattal és a szójatejjel végzett közvetlen teszt pozitív.

A jelen eset a szerzők tudomása szerint a második olyan alkalom, amikor fordított sorrendű expozíció váltott ki terhelésre jelentkező ételfüggő allergiás reakciót. Az első ismert esetben azonban a betegnél az edzés és az allergén típusos és fordított sorrendű expozíciójára egyaránt jelentkezett a reakció, míg a mostani beteg eddig csak a fordított sorrendű expozíció esetén tapasztalt anaphylaxiát. Megjegyzendő azonban, hogy  egyúttal ez volt az első szisztémás tünetekel járó epizód is.

A terhelésre jelentkező ételfüggő anaphylaxia feltételezett hatásmechanizmusa, hogy a bélcsatorna fokozott permeabilitása nagyobb mennyiségű allergén felszívódását teszi lehetővé. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért ennyire ritka a fordított triggerszekvencia esetén a tünetek jelentkezése. Bár a pontos patofiziológiai ismeretek hiányában nehéz ajánlást megfogalmazni, a terhelésre jelentkező ételallergiában szenvedőknél nemcsak a fizikai aktivitás előtt négy órával, de utána két órával sem tanácsos az allergén fogyasztása.

Forrás

Radlińska A, Gomułka K, Zaleska A, Mędrala W. Unusual clinical picture of food-dependent exercise-induced anaphylaxis associated with soybean allergy and a reverse sequence of causative factors. Postepy Dermatol Alergol 2021; 38(4): 703–705.

Ahogy ma az asthma kutatásának egyik fontos területe a különböző endotípusok, fenotípusok és a betegség mechanizmusának megismerése, úgy tűnik, az ételallergia is számos klinikai fenotípussal jelenhet meg. Egy összefoglaló közlemény a különböző reakciófenotípusok – azaz az allergiás betegnél az expozíciót követően kialakuló tünetek – bizonyítékait és azok klinikai relevanciáját foglalta össze.

Elsődleges vagy másodlagos?

Az elsődleges ételallergia az ételallergénnel szembeni primer szenzitizáció következménye, míg a másodlagos ételallergia – más néven pollen-étel allergia szindróma – esetében egy levegővel terjedő allergén az elsődleges; a tünetek pedig az étellel adott keresztreakció miatt jelennek meg. Alternatív megnevezésként az oralis allergia szindrómát is használják, bár ez tágabb fogalom, amely az összes – primer és szekunder – oropharyngealisan megjelenő allergiás reakciót takarja. Ezek az allergiák idővel gyakran (a betegek mintegy felében) progrediálnak szisztémás tünetekig, akár anaphylaxiáig.

Az elsődleges és másodlagos ételallergia közti különbségtétel mind a kockázatbecslés, mind a kezelésre és megelőzésre tett intézkedések miatt kritikus fontosságú. Esetenként azonban ez a differenciáldiagnosztikai lépés kifejezetten nehéz lehet a primer és szekunder allergia keveredése miatt.

Bár az allergének labilitása miatt a pollen-étel allergiát viszonylag jóindulatúnak tekintik, amely ritkán jár szisztémás tünetekkel, az esetek közel 10%-ában megjelennek a szisztémás tünetek, és 1-2%-ában az anaphylaxiás reakció is.

Ugyanakkor nem világos, hogy egyesek miért tapasztalnak súlyosabb tüneteket. A komponensekre bontott diagnosztikai módszerek jelentősen javították a primer és a szekunder ételallergiák differenciáldiagnosztikáját, arra azonban nem adnak választ, hogy mely betegeknél áll fenn a súlyos szisztémás reakció kockázata, és hogy szükséges-e egy pollen-étel allergiás betegnek készenléti adrenalin autoinjektort magánál tartania.

Étel okozta anaphylaxia – eltérő hatásmechanizmus?

Az anaphylaxia egy súlyos, igen gyorsan progrediáló, a légzés vagy a keringés összeomlása miatt életveszélyes állapot, azonban nem feltétlenül jár együtt jellegzetes bőr- vagy sokkos tünetekkkel. Úgy tűnik, számottevő különbség van az ételek, illetve más allergének – például a gyógyszerek vagy rovarmérgek – kiváltotta anaphylaxia epidemiológiája és klinikai megjelenése között. Ez pedig azt a gyanút veti fel, hogy a különböző allergének patomechanizmusa eltérő lehet. Az ételallergének esetében a légzőszervi tünetek dominálnak, a cardiovascularis tünetek megjelenése inkább csak a légzési elégtelenség következményének tűnik.

A különbséget indokolhatja az eltérő expozíciós útvonal: az ételallergénekre adott reakció vélhetően a felszívódás időigénye miatt a parenteralis allergénekhez képest lassabban épül fel.

Bebizonyosodott azonban, hogy az ételallergének a szájnyálkahártyán keresztül is gyorsan fel tudnak szívódni. Nem allergiás egyénekkel végzett vizsgálat szerint az elrágott, de le nem nyelt mogyoróból származó allergén két perc múlva már eléri a reakció kiváltásához elegendő szintet a keringésben.

Szerepe lehet annak is, hogy az ételallergia és az asthma szorosan összefügg: az ételallergiások fele egyúttal asthmás is.

Klinikai fenotípusok

Az ételallergiás betegek ismételt expozíciójával kapcsolatban – ami rendszerint a reakcióhoz szükséges adag titrálását célozza – nincs sok adat. Egy kettős vak, placebokontrollált kutatásban két, egymást egy hónappal követő alkalommal 57 mogyoróallergiás felnőttet és 64 gyermeket teszteltek az ételallergénnel. Ugyanazon betegnél a két alkalommal mutatott reakció a legtöbb esetben hasonló volt, bár az egyes betegek reakciója eltért. Ez egybevág azzal a klinikai tapasztalattal, hogy egy adott beteg konzekvensen hasonló tünetekkel válaszol az expozícióra. Hasonló eredményt ad az allergén – egyénenként különböző – küszöbdózisának vizsgálata is.

Emellett azonban mind az érzékenység, mind a súlyosság az adott pillanatra jellemző, számos faktor által befolyásolt változó. Az is egyénenként változó, hogy a kiváltott reakció mennyire dózisfüggő. Egyeseknél a szubjektív tünetek, a mérsékelt súlyosságú szisztémás tünetek, illetve az anaphylaxia a növekvő dózisoknál jelenik meg, másoknál viszont az objektív tünetekkel együtt már ugyanarra az adagra az anaphylaxia is kialakul, sőt akár az összes tünet egyidőben is megjelenhet.

Nem kizárt, hogy az anaphylaxia (amely többnyire nem jelent valós életveszélyt) és a súlyos anaphylaxia (amely nem reagál a kezdeti, legalább két adag adrenalinra) különbözó fenotípust képvisel. Egy fatális kimenetelű anaphylaxiákat gyűjtő regiszter elemzése azt mutatta, hogy a legtöbb esetben a halálos kimenetelű epizód a beteg első anaphylaxiája volt. Egy másik, anaphylaxiával korábban intenzív osztályra utalt gyermekeket utánkövető vizsgálatból az derült ki, hogy ötből négy gyermeknél jelentkezett az átlagosan 7,7 éves követési idő alatt ételallergiás reakció, többségüknél ugyanazzal az étellel kapcsolatban. Mintegy negyedüknél ismétlődött meg az anaphylaxia.

Az anaphylaxia kezelésére alkalmazott, emelkedő dózisú deszenzitizáció szintén csak a betegek egy részénél vezet célra, másoknál az anaphylaxia kockázata a kezelés során növekszik. Ezzel együtt a kezelés kontrolláltsága miatt a betegek többsége vállalja az immunterápia kockázatát. Az anaphylaxia eltérő fenotípusai magyarázatot adhatnak arra is, miért reagálnak eltérően egyes betegek a deszenzitizációs kísérletekre.

Forrás: Chong KW, Ruiz-Garcia M, Patel N, et al. Reaction phenotypes in IgE-mediated food allergy and anaphylaxis. Ann Allergy Asthma Immunol 2020; 124(5): 473–478.

A króm, mint allergén története több mint egy évszázadra nyúlik vissza, első részletes leírása 1908-ból származik. A párizsi metró építésén 1900 és 1905 között dolgozó építőmunkásoknál magas arányban jelentkeztek viszkető kiütések a kezükön. Mivel a rühösségre emlékeztető tüneteket az építkezéshez használt cementtel történő kontaktus váltotta ki, először “cementrühösségnek” (‘la gale du ciment’) nevezték el. 1950-ben derült csak ki, hogy a panaszokért a cement adalékanyagaként használt hexavalens króm volt a felelős.
A króm az átmeneti fémek közé tartozó elem, amelynek magas az olvadáspontja és igen kemény. A felszínén vékony, de kémiai hatásokkal szemben rendkívül ellenálló oxidréteg képződik. Kedvező tulajdonságai miatt az iparban ötvözetekben és bevonatok formájában elterjedten használják. A cementben a korábbi gyártástechnológiák következtében szennyezőanyagként van jelen. Tartós, foglalkozási expozíciót követően a munkások 5-10%-a szenzitizálódhat, ezt követően pedig az ismétlődő kontaktus dermatitist vált ki.
A cement krómtartalma az Európai Unióban egy 2005-ös direktíva szerint nem haladhatja meg a 2 ppm értéket.

Egy másik fontos felhasználási terület a bőripar. A bőralapú termékek mintegy 90%-ában króm-szulfátot használnak cserzésre, ennek hatására a bőr puhává, hajlékonnyá és erőssé válik. A cserzéshez használt króm (III) a bőr kollagénrostjaihoz kötődik, míg a króm(VI) szennyeződésként a gyártás vagy a használat során keletkezik a háromértékű krómból, majd a termékből (cipőkből, övekből, kesztyűkből, autókormányok huzatából) kiszabadulva kontakt dermatitist okozhat. 5 mg/kg krómtartalom a bőripari termékekben a szenzitizált betegek felében már tüneteket okoz. Egy mintegy másfél évtizede végzett németországi kutatásban a megvizsgált 850 bőripari termékből minden hatodikban 10 mg/kg feletti krómot tartalmazott. Egy közelmúltban publikált dán kutatás szerint a bőráruk krómtartalmával összefüggő allergiás kontakt dermatitisek előfordulása növekvő tendenciát mutat.

Tekintettel a króm elterjedt ipari felhasználására a korrózióellenes bevonatokban, meglepő esetekkel is találkozhatunk a gyakorlatban. Egy 37 éves nőbetegnél például a bal fülkagyló előtti területen jelentkezett allergiás kontakt dermatitis. A kálium-dikromátos teszt pozitív volt, és kiderült, hogy a krómbevonatú mobiltelefon állt a panaszok hátterében. A krómérzékenység nikkel- vagy kobaltallergiával is társulhat, ami bizonyos esetekben hozzájárulhat a tünetekhez.

Bár az Európai Unióban 1976 óta tilos a króm és más fémek használata a kozmetikai termékekben, szennyeződésként kis mennyiségben jelen lehetnek. Egy 2000-bem végzett finnországi vizsgálatban a megvizsgált 88-féle szemfesték mindegyike tartalmazott krómot, néhány esetben kiugróan nagy mennyiségben. 2009-ben Olaszországban gyermekeknek szánt játék arcfestékeket vizsgálva a termékek több mint felében 5 ppm feletti, néhány esetben pedig 1000 ppm feletti mennyiségű krómot találtak.

A tetoválófestékek gyártói sok esetben nem hozzák nyilvánosságra, milyen anyagok találhatók a festékekben. Egy 2009-ben végzett olaszországi vizsgálat szerint a festékek több mint fele az allergiás küszöbérték feletti mennyiségben tartalmazott krómot. A króm jelenléte többnyire a zöld, ritkábban a sárga színű festékekre jellemző. A tetoválófestékek használatára az Európai Unió 2022. januárjában szigorú korlátozásokat vezetett be.

Az ötvözetekben és bevonatokban használt króm az ilyen szerszámokat használóknál – jellemzően foglalkozási ártalomként – szintén okozhat kontakt dermatitist. Ezekben az esetekben a szerszámok cseréje jelenthet megoldást. Korántsem ilyen egyszerű az orvosi implantátumokkal és eszközökkel, amelyek használati gyakorisága folyamatosan növekszik. A rozsdamentes acélból, kobalt-króm ötvözetekből vagy vitalliumból készült ortopédiai implantátumok krómot tartalmaznak, de hasonló anyagokat használnak a kardiológiai és érsebészeti stentek is. A fémérzékenység korrelációt mutat az implantátumelégtelenség előfordulásával, bár az ok-okozati összefüggés iránya nem tisztázott. Ugyanígy a fogászati implantátumok is tartalmaznak krómot.

Összességében tehát a króm kiterjedt alkalmazása az allergiás kontakt dermatitisek szempontjából számottevő morbiditási kockázatot jelent, amelynek elsősorban a felhasználásra vonatkozó hatósági szabályozásokkal lehet gátat szabni.

A bőrkontaktus által kiváltott nikkelallergiát, amely a leggyakoribb kontaktallergiák közé tartozik, allergénspecifikus T-sejtek és memóriasejtek közvetítik. Az ismételt kontaktus során a memóriasejtek aktiválódása gyulladásos reakciókat indít el. Nőkben valamennyi korcsoportban gyakrabban fordul elő (pontprevalencia: 9,8–27,5%,), mint férfiakban (pontprevalencia: 2,1–5,1%). 2001 óta az Európai Unióban érvényben lévő szabályozás jelentősen korlátozta a bőrrel közvetlen vagy tartós kontaktusba kerülő tárgyak – például ékszerek, órák és óraszíjak, gombok és cipzárak nikkelkibocsátását. A szabályokat többször felülvizsgálták és a lehetséges nikkelexpozíció tovább csökkent.

A nikkelallergiához hasonlóan az asthma és a rhinoconjunctivitis szintén nagyon gyakori, különösen a fiatalabb korcsoportokban. IgE-mediált túlérzékenység, amelynek során a naiv T-sejtek citokineket termelő T-helper sejtekké fejlődnek. A B-sejtek által termelt IgE a hízósejtekhez és basophil sejtekhez kötődik. Az allergénexpozíciót követő degranuláció során citokinek és kemokinek szabadulnak fel. Bár az elmúlt évtizedekben többször számoltak be nikkelinhaláció miatti rhinitises, rhinoconjunctivitises vagy asthmás esetekről, a nikkelallergia és atopia vagy atopiás dermatitis, illetve az asthma vagy rhinoconjunctivitis közti összefüggések elemzése eddig ellentmondásos eredményeket hozott.

Korábban egyes populáció-, illetve regiszteralapú elemzésekben nem találtak kapcsolatot a nikkelallergia és az asthma vagy a rhinitis között, más vizsgálatban azonban igen. Német kutatók ezért három, foglalkozási allergiák kockázatának elemzésére korábban végzett vizsgálat, az ISAAC II, a SOLAR I és a SOLAR II adatait elemezték. A három egymásra épülő kutatás az 1995 és 2009 közötti időszakban zajlott, részben ugyanazokkal a betegekkel. Az elemzésben arra keresték a választ, hogy a betegbeszámolók alapján regisztrált nikkelallergia, valamint az újonnan jelentkező asthmás jellegű zihálás, asthma vagy rhinoconjunctivitis között fiatal német felnőttek körében van-e összefüggés, figyelembe véve az esetleges nemek közti különbséget.

Összesen 2051 19 és 24 év közötti résztvevő adatait értékelték. Elsődleges végpontként a saját beszámolón alapuló nikkelallergia, illetve a vizsgálatba történt bevonás óta újonnan kialakult, antiasthmatikus kezelés vagy megfázás nélkül jelentkező, ziháló vagy sípoló jellegű légzéssel járó tüneteket vették figyelembe. Másodlagos végpont volt az újonnan diagnosztizált asthma, illetve az újannan jelentkező rhinoconjunctivitis vagy az arra utaló tünetek. A végpontokat a kérdőív felvételét megelőző 12 hónapra vonatkoztatták.

Azt találták, hogy az újonnan jelentkező zihálásos tünetek mind a férfiakban, mind a nőkben szignifikáns összefüggésben voltak a nikkelallergiával. A nikkelallergiával összefüggő kockázati tényező, a fülbevalóviselés csak a férfiaknál mutatott szignifikáns kapcsolatot az elsődleges végponttal (korrigált esélyhányados – OR: 2,26; 95% CI: 1,01–4,62). A másodlagos végpontok közül a nikkelallergia szintén csak férfiakban szignifikánsan növelte az újonnan diagnosztizált asthma kockázatát (OR: 4,34; 95% CI: 1,22–15,41). A vizsgálat kezdete óta jelentkezett rhinoconjunctivitises panaszok sem férfiakban, sem nőkben nem mutatott szignifikáns kapcsolatot.

A vizsgálat konklúziója, hogy a nikkelallergia kapcsolatban állhat az asthmás jellegű, zihálásos panaszok kockázatával. Az elemzés nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ez az összefüggést környezeti vagy genetikai prediszpozíció, esetleg az I-es és IV-es típusú hiperszenzitivitás közti átfedés okozhatja.

Felhasznált irodalom
Kolberg L, Forster F, Gerlich J, et al. Nickel allergy is associated with wheezing and asthma in a cohort of young German adults: results from the SOLAR study. ERJ Open Res 2020; 6(1): 00178–2019.

Jelen dokumentum tartalmazza az eVisit Hungary Kft. (a továbbiakban: Adatkezelő) által küldött hírlevelekkel, szakmai tartalmú levelekkel és partereivel megvalósuló kapcsolattartás során folytatott adatkezelési tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást.

Az adatkezelési tájékoztató a 2016/679 számú Általános adatvédelmi rendelet (a továbbiakban:

Rendelet) szabályaival összhangban készült.

Elérhetőségeink:                        

Cím:                         1095 Budapest Soroksári út 48. 14. épület 2. emelet      E-mail cím:       info@evh.hu

1.     A kezelt adatok köre, az adatkezelés joglapja, célja, és az adatkezelés időtartama

1.1. Kapcsolattartási célú adatkezelés

Adatkezelési esetkör leírása, az adatkezelés célja 

Adatkezelő szakmai partnereivel email-ben és telefonon kapcsolatot tart. Szakmai partner lehet a betegedukációs programokban részt vevő, szerződéssel rendelkező orvos, vagy Adatkezelő más okból szerződött partnere is.

Ezen célok érdekében Adatkezelő személyes adatként kezeli a partnerei kapcsolattartóinak a nevét, telefonszámát, email címét és beosztását.

Adatkezelés jogalapja  

Az adatkezelés jogalapja a Rendelet 6 cikk (1) bekezdés f) pontja szerint Adatkezelő azon jogos érdeke, hogy ügyfeleivel megfelelő minőségű üzleti kapcsolatot tartson fenn.

Adatkezelés időtartama

Az adatkezelés az üzleti kapcsolat, vagy a kapcsolattartói státusz fennállásáig valósul meg.

1.2. Marketing tartalmú levelek és szakmai tartalmú levelek küldése

Adatkezelési estkör leírása, az adatkezelés célja 

Adatkezelő az erre feliratkozó orvosok, egészségügyi szakemberek számára marketing tartalmú leveleket és szakmai tartalmú leveleket küld. Adatkezelő a leveleket több brand alatt is küldheti, valamennyi brand alatt kiküldött levélre az adatkezelési tájékoztató vonatkozik.  

Ezen célok érdekében Adatkezelő személyes adatként kezeli a partnerei kapcsolattartóinak a nevét, telefonszámát, email címét és szakmai működési területét.

Adatkezelés jogalapja  

Az adatkezelés jogalapja a Rendelet 6 cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a feliratkozó önkéntesen megadott hozzájárulása, amit a szerződésben, vagy a honlapon adhat meg. A hozzájárulás Adatkezelő valemennyi brand alatt kiküldött leveleire vonatkozik.

Adatkezelés időtartama

Az adatkezelés a leiratkozásig, vagy a hozzájárulás más módon megvalósuló visszavonásáig valósul meg.

2.     Adatfeldolgozók

Az adatok kezelése során adatfeldolgozóként vesszük igénybe:

      –     szerverüzemeltető: nethely.hu

3.     Az Ön jogai az adatkezeléssel kapcsolatban  

Az adatkezelés időtartamán belül Önt a Rendelet előírásai szerint az alábbi jogok illetik meg:

• személyes adatokhoz és az adatkezeléssel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés,
• helyesbítéshez való jog, 
• adatkezelés korlátozása,
• törléshez való jog,
• hordozhatósághoz való jog,
• tiltakozáshoz való jog,
• hozzájárulás visszavonási joga.

Amennyiben Ön jogaival élni kíván, az az Ön azonosításával jár együtt, valamint Önnel szükségszerűen kommunikálnunk kell. Ezért az azonosítás érdekében személyes adatok megadására lesz szükség (de az azonosítás csak olyan adaton alapulhat, amelyet egyébként is kezelünk Önről), valamint az email fiókunkban elérhetőek lesznek az Ön adatkezeléssel kapcsolatos panasza a jelen tájékoztatóban, a panaszokkal kapcsolatban megjelölt időtartamon belül.

Az adatkezeléssel kapcsolatos panaszokat legkésőbb 30 napon belül válaszoljuk meg.

A hozzájárulás visszavonásának joga

Ön bármikor jogosult az adatkezeléshez adott hozzájárulást visszavonni, ilyen esetben a megadott adatokat rendszereinkből töröljük.  

A személyes adatokhoz és információkhoz való hozzáférés

Ön jogosult arra, hogy visszajelzést kapjon arra vonatkozóan, hogy személyes adatainak kezelése folyamatban van-e, és ha az adatkezelés folyamatban van, jogosult arra, hogy: – a kezelt személyes adatokhoz hozzáférést kapjon és  

      –     a következő információkról tájékoztassuk:

• az adatkezelés céljai; o az Önről kezelt személyes adatok kategóriái;
• információ azon címzettekről vagy címzettek kategóriáiról, akikkel, illetve amelyekkel a személyes adatokat közöltük vagy közölni fogjuk;
• a személyes adatok tárolásának tervezett időtartama, vagy ha ez nem lehetséges, ezen időtartam meghatározásának szempontjai;
• az Ön azon joga, hogy kérelmezheti az Önre vonatkozó személyes adatok helyesbítését, törlését vagy kezelésének korlátozását, és jogos érdeken alapuló adatkezelés esetén tiltakozhat az ilyen személyes adatok kezelése ellen; o a felügyeleti hatósághoz címzett panasz benyújtásának joga;
• ha az adatokat nem Öntől gyűjtötték be, a forrásukra vonatkozó minden elérhető információ;
• az automatizált döntéshozatal tényéről (ha alkalmazott ilyen eljárás), ideértve a profilalkotást is, valamint legalább ezekben az esetekben az alkalmazott logikára és arra vonatkozóan érthető információkat, hogy az ilyen adatkezelés milyen jelentőséggel, és Önre nézve milyen várható következményekkel bír.

A jog gyakorlásának célja az adatkezelés jogszerűségének megállapítására és ellenőrzésére irányulhat, ezért többszöri tájékoztatás, kérés esetén méltányos költségtérítést számolhatunk fel a tájékoztatás teljesítéséért cserébe. 

A személyes adatokhoz való hozzáférést úgy biztosítjuk, hogy az Ön azonosítását követően e-mailben juttatjuk el Önhöz a kezelt személyes adatokat és az információkat.

Kérjük, hogy kérelmében jelölje meg, hogy a személyes adatokhoz kér hozzáférést, vagy az adatkezeléssel kapcsolatos információkat kéri.

Helyesbítéshez való jog

Ön jogosult arra, hogy kérésére késedelem nélkül helyesbítsük az Önre vonatkozó pontatlan személyes adatokat. 

Adatkezelés korlátozásához való jog

Ön jogosult arra, hogy kérésére korlátozzuk az adatkezelést, ha az alábbiak valamelyike teljesül:

• Ön vitatja a személyes adatok pontosságát, ez esetben a korlátozás arra az időtartamra vonatkozik, amely lehetővé teszi, hogy ellenőrizzük a személyes adatok pontosságát, ha az ellenőrzésre nincs szükség, akkor korlátozást sem alkalmazunk;
• az adatkezelés jogellenes, és Ön ellenzi az adatok törlését, és ehelyett kéri azok felhasználásának korlátozását;
• már nincs szükségünk a személyes adatokra a megjelölt adatkezelés céljából, de Ön igényli azokat jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez vagy védelméhez; vagy
• Ön tiltakozott az adatkezelés ellen, de jogos érdekünk is megalapozhatja az adatkezelést, ez esetben amíg megállapításra nem kerül, hogy jogos indokaink elsőbbséget élveznek-e az Ön jogos indokaival szemben, az adatkezelést korlátozni kell.

Ha az adatkezelés korlátozás alá esik, az ilyen személyes adatokat a tárolás kivételével csak az Ön hozzájárulásával, vagy jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez vagy védelméhez, vagy más természetes vagy jogi személy jogainak védelme érdekében, vagy az Unió, illetve valamely tagállam fontos közérdekéből lehet kezelni.

Az adatkezelés korlátozásának feloldásáról előzetesen (legalább a korlátozás feloldását megelőző 3 munkanappal) tájékoztatjuk Önt.

Törléshez – elfeledtetéshez való jog

Ön jogosult arra, hogy indokolatlan késedelem nélkül töröljük az Önre vonatkozó személyes adatokat, ha az alábbi indokok valamelyike fennáll:

• a személyes adatokra már nincs szükség abból a célból, amelyből azokat gyűjtöttük vagy kezeltük;
• Ön visszavonja hozzájárulását és az adatkezelésnek nincs más jogalapja;
• Ön tiltakozik a jogos érdeken alapuló adatkezelés ellen, és nincs elsőbbséget élvező jogszerű ok (azaz jogos érdek) az adatkezelésre,  
• a személyes adatokat jogellenesen kezeltük és ez a panasz alapján megállapítást nyert,
• a személyes adatokat a ránk alkalmazandó uniós vagy tagállami jogban előírt jogi kötelezettség teljesítéséhez törölni kell.

Ha bármely jogszerű oknál fogva nyilvánosságra hoztuk az Önről kezelt személyes adatot, és bármely fent megjelölt okból törölni vagyunk kötelesek azt, az elérhető technológia és a megvalósítás költségeinek figyelembevételével megtesszük az észszerűen elvárható lépéseket – ideértve technikai intézkedéseket – annak érdekében, hogy tájékoztassuk az adatokat kezelő más adatkezelőket, hogy Ön kérelmezte a szóban forgó személyes adatokra mutató linkek vagy e személyes adatok másolatának, illetve másodpéldányának törlését. Főszabályként az Ön személyes adatait nem hozzuk nyilvánosságra.

A törlés nem alkalmazandó, amennyiben az adatkezelés szükséges:

• a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódáshoz való jog gyakorlása céljából;
• a személyes adatok kezelését előíró, a ránk alkalmazandó uniós vagy tagállami jog szerinti kötelezettség teljesítése (ilyen eset a számlázás keretében megvalósuló adatkezelés, mivel a számla megőrzését jogszabály írja elő), illetve közérdekből vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlása keretében végzett feladat végrehajtása céljából;
• jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez, illetve védelméhez (pl.: ha Ön felé követelésünk áll fenn és azt még nem teljesítette, vagy fogyasztói, adatkezelési panasz intézése van folyamatban).

Tiltakozáshoz való jog

Ön jogosult arra, hogy a saját helyzetével kapcsolatos okokból bármikor tiltakozzon személyes adatainak jogos érdeken alapuló kezelése ellen. Ebben az esetben a személyes adatokat nem kezelhetjük tovább, kivéve, ha az bizonyítjuk, hogy az adatkezelést olyan kényszerítő erejű jogos okok indokolják, amelyek elsőbbséget élveznek az Ön érdekeivel, jogaival és szabadságaival szemben, vagy amelyek jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez vagy védelméhez kapcsolódnak.

Hordozhatósághoz való jog

Amennyiben az adatkezelés szerződés teljesítéséhez szükséges, vagy az adatkezelés az Ön önkéntes hozzájárulásán alapul, Önnek joga van arra, hogy kérje, hogy az Ön által a részünkre megadott adatokat gépileg értelmezhető formában megkapja, amit xml, JSON, vagy csv formátumban bocsátunk az Ön rendelkezésére, ha ez technikailag megvalósítható, akkor kérheti, hogy az adatokat ebben a formában más adatkezelő számára továbbítsuk.

Jogorvoslati lehetőségek

Amennyiben Ön szerint megsértettük valamely, az adatkezelésre vonatkozó törvényi rendelkezést, vagy nem teljesítettük valamely kérelmét, akkor vélelmezett jogellenes adatkezelés megszüntetése érdekében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizsgálati eljárását kezdeményezheti (levelezési cím: 1530 Budapest, Pf.: 5., e-mail: ugyfelszolgalat@naih.hu).

Tájékoztatjuk emellett arról is, hogy polgári pert is indíthat bíróság előtt. 

4.     Adatbiztonság

Az informatikai rendszerek működtetése során a szükséges jogosultságkezelési, belső szervezési és technikai megoldásokat biztosítjuk, hogy adatai illetéktelen személyek birtokába ne juthassanak, illetéktelen személyek az adatokat ne tudják törölni, kimenteni a rendszerből, vagy módosítani. Az adatvédelmi és adatbiztonsági követelményeket érvényre juttatjuk adatfeldolgozóinkkal szemben is.

Az esetleges adatvédelmi incidensekről nyilvántartást vezetünk, amennyiben szükséges, a felmerülő incidensekről tájékoztatjuk Önt.

5.     Egyéb rendelkezések

Fenntartjuk a jogot, hogy jelen adatkezelési tájékoztatót az adatkezelés célját és jogalapját nem érintő módon módosítsuk. 

Amennyiben azonban a gyűjtött adatokkal kapcsolatban a gyűjtésük céljától eltérő célból további adatkezelést kívánunk végezni a további adatkezelést megelőzően tájékoztatjuk Önt az adatkezelés céljáról és az alábbi információkról:

• a személyes adatok tárolásának időtartamáról, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az időtartam meghatározásának szempontjairól;
• azon jogáról, hogy kérelmezheti az Önre vonatkozó személyes adatokhoz való hozzáférést, azok helyesbítését, törlését vagy kezelésének korlátozását, és jogos érdeken alapuló adatkezelés esetén tiltakozhat a személyes adatok kezelése ellen, valamint a hozzájáruláson, vagy szerződéses kapcsolaton alapuló adatkezelés esetén kérheti az adathordozhatósághoz való jog biztosítását;
• hozzájáruláson alapuló adatkezelés esetén arról, hogy a hozzájárulást Ön bármikor visszavonhatja,
• a felügyeleti hatósághoz címzett panasz benyújtásának jogáról;
• arról, hogy a személyes adat szolgáltatása jogszabályon vagy szerződéses kötelezettségen alapul vagy szerződés kötésének előfeltétele-e valamint, hogy Ön köteles-e a személyes adatokat megadni továbbá, hogy milyen lehetséges következményeikkel járhat az adatszolgáltatás elmaradása;
• az automatizált döntéshozatal tényéről (ha alkalmazott ilyen eljárás), ideértve a profilalkotást is, valamint legalább ezekben az esetekben az alkalmazott logikára és arra vonatkozóan érthető információkat, hogy az ilyen adatkezelés milyen jelentőséggel, és Önre nézve milyen várható következményekkel bír.

Az adatkezelés csak ezt követően kezdhető meg, amennyiben az adatkezelés jogalapja hozzájárulás, az adatkezeléshez a tájékoztatáson felül Önnek hozzá is kell járulnia.

Jelen Adatkezelési Tájékoztató 2020.09.22. napjától érvényes.